Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – I. A céhládák

céh emlékeihez tartozik. Valószínű a pontatlan, szakaszosan végzett leltározás­kor került sor erre a cserére, mikor is a kádárok markáns XVII. századi céhlá­dáját egyszerűen kifelejtették a lajstromból. 114 Ezeknek a nyilvántartási buktatóknak részletesebb ismertetésére nemcsak a ládák hovatartozásának megállapítása miatt került sor. Ezek az adatolási nehéz­ségek azt is megmutatják, hogy a céhszervezetek emlékeit nem lehet mechani­kusan, időtől és tértől függetlenül kezelni. A változások és a hagyományok egy­aránt jellemzik ezeket a szervezeteket. A szakmák fejlődése és gazdasági sze­repe nyomán a mesterségek egész változatos összetételben bukkanhatnak fel egy-egy céh kebelében, illetve szűkül össze egy sokágú szakmai szervezet egy­egy meghatározott mesterség céhévé. A klasszicista vonásokat tükröző ládák sorában foglal helyet a — tévesen — győri asztalos- és puskaágykészítő-legénytársaságnak tulajdonított láda is (Függ. 49.). A szíjgyártók és gombkötők ládájához hasonló, de igénytelenebb — puha­fából készült — darab. A magas építésű ládatest fedelén egyívű emelkedésű zár­szekrény van. A sima vonalú, dísztelen bútor fogantyúi filigrán hajlítások, a forgó alatt csipkés szélű rozettával. A láda céhhez kötése ma már — minden megfogható jelzés nélkül — lehe­tetlen. Csupán azt tudjuk, hogy nem a leltárkönyvben említett asztalos-emlék­anyaghoz tartozik. 115 A győri kalaposlegények társládáját (Függ. 50.) a benne levő — és a leírások­ban szereplő — nagy mennyiségű porzópor segítségével azonosíthattuk. Az 1879-es beszerzés adatait a bencés gimnáziumi értesítő szűkszavúan összegzi. Megtudhatjuk belőle, hogy Szabady István kalapossegéd ajándéka, „benne per­sely és két könyv" volt. 116 A ládán levő XXV-ös számú címke az 1929. évi lel­tározás lajstromszáma. Ebben a leírásban szerepel a többi között az az 1—2 kg porzópor, amely az egyeztetést segítette. A láda egyébként jellegtelen külsejű, barnára festett felületű példány. Az élek levágott illeszkedését kannelírozott léc fedi. Fedele erősen profilált, lépcsőzete­sen emelkedő. Az esztergályozott lábakon álló ládát a meglehetősen magas oldal­lapok teszik sajátos arányúvá. Az oldalt levő fogantyúk kisméretűek, egyszerű hajlásúak. Az előlapon levő zárszerkezet kulcsnyílása rokokó ízlésű pajzzsal bo­rított. A megrepedt fedelet belül vaspánt fogja össze. A mázas-fazekascéh ládája (Függ. 51.) négy pogácsa alakú esztergált lábon álló, szép rajzolatú diófából készített bútor. A találkozó oldalakat egy-egy vája­tolt elem fogja össze. A lapos fedél és a szép felületkezelés, a finom, oroszlán­fejes fogantyúkarikák harmonikus külsőt kölcsönöznek ennek a biedermeier hangulatú céhládának. A fedél belső lapjára csavart falapon a ládakészítés év­száma — 1850 — is igazolni látszik ezt a stílusbeli besorolást. A ládafia alatt húzódó két fiókocska egyikén tintával a fiók rendeltetését ír­ták fel: „Halotti pénz". A kombinált zárszerkezet tégla alakú borítólemezzel fedett, a széleken egy­egy akaszos, középen reteszes zárnyelvvel. A győri mázas-fazekascéh ládája egyik újabban múzeumba került darabja a gyűjteménynek. Az eladó — Horváth Margit — édesapja, Horváth Antal tanító által gyűjtött darabot 1961-ben adta el a múzeumnak. A kedves hangulatú biedermeier darabok hatását tükrözi a nagybajcsi hajós­Ili Lásd Függ. hiányzó ládák jegyzékét! 115 Vö.: Roth J. átvételi elismervénye, Függ. 5., 21., 23., ill. 49. és 53. 116 Fg. É. 1879/80. 48. lap. 219

Next

/
Oldalképek
Tartalom