Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – I. A céhládák

molnárok diófa céhládája (Függ. 52.) is. A világos színű fából készített láda lapos esztergályozott lábakon áll. Fényezett lapjai az éleknél lekerekített szerkezeti elemmel kapcsolódnak. Ehhez a hajlított vonalhoz illik a fedél párkányának a sarkoknál kerekített vonala és az ellentétes ívekkel és lépcsőzetes tagolással profilált, magasra emelkedő tetőelem. A két, téglalap alakú keretbe foglalható, ívelt oldalú kulcscímer az előlapon helyezkedik el. A zár háromnyelvű, akaszos mechanizmus. A ládapántok egyszerű sarokvasak. A láda fogantyúi elvesztek, nyomukat csak a bal oldalon megmaradt két tartozék őrzi, amely rovátkolt rozetta alaplemezen elhelyezett gömb alakú forgókból áll. A ládát 1862-ben alapították, a fedél belső lapjára — piros festékkel — festett évszám szerint. A múzeum 1964-ben jutott birtokába, Czigány Béla muzeológus Nagybajcson, özv. Écsy Benedekné padlásán találta meg.

117 26. kép. A nagybajcsi molnárcéh ládája A tévesen asztaZoscéhládának ítélt darab (Függ. 53.) a biedermeier bútorkészítés egyik jellegzetes megoldás — az ívelt S idomokkal keretezett betétes lapmegoldás — alkalmazását viseli. A nagyméretű láda oldalait ez a betétdísz tagolja. A puhafából készített bútort sötétbarnára festették, a vékony réteg azonban a fa erezetét is érvényesülni hagyja. Sajátos az ívelt hajlású oldalakkal emel117 XJM. C. 64.3.1. Ltsz. 220