Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – I. A céhládák
rült, a vasalásért, lakatosmunkáért csaknem ennyit kértek. 15 A díszesebb céhládák ennek természetesen többszörösét érték, de így is távol maradnak a 80— 100 vagy még több forintért készített zászlóktól. Nem is csoda, hogy a céhláda jelképes, erkölcsi funkcióját észrevétlenül átvette a céhzászló, amely a XVIII. század második felétől általánossá vált a győri céhek rekvizitumai között. Ahogy a ládák külseje jellegtelenebb, dísztelenebb lett, úgy vette át a címer, a feliratok, az allegorikus alakok hordozását a céh zászlaja. A XIX. századi ládáinkon csak elvétve találkozunk a céh jelvényének, a mesterség szerszámainak vagy a védőszenteknek ábrázolásával, ritka a céh elöljáróinak megnevezése is. A céhzászlók viszont teljes pompájukban viselik a címert, védőszentet, a céhmagisztrátus névsorát. A CÉHLÁDÁHOZ KAPCSOLÓDÓ SZOKÁSOK, HAGYOMÁNYOK A céhszokásokat feldolgozó irodalomban már klasszikussá vált, Rómer Flóris közléséből ismert, eperjesi céhládahordozáshoz hasonló részletességű és színes leírás a győri forrásanyagban nem került elő. 16 A céhládával kapcsolatos tevékenységi formák emlékei meglehetősen szűkszavú utalások formájában bukkannak fel a céhszabályzatokban, legény rendtartásokban. A céhlevelek szövegében a ládákra vonatkozó szabályok elsősorban és gyakrabban nem a ládával kapcsolatos magatartásformákat tárgyalják, hanem azokat az alkalmakat említik, melyekben a céhláda szerephez jut. így például a céhgyűlések évenkénti, illetve negyedévi összehívásával kapcsolatban helyenként megemlítik, hogy azok a nyitott céhláda előtt folytak. A nyitott láda előtti viselkedést szabályzó artikulusok ritkábban kapnak helyet a szabályzatokban, akkor is főképp a legényrendtartásokban. A mesterekre vonatkozó intelmeket csupán a győri magyar szabómesterek 1754-ből származó szabályzata tartalmaz: „ ... senki az szokott Köpönyegje nélkül a Ladahoz ülni ne bátorkodgyék, úgy szinte az Gyűlés alkalmatossággal Káromkodni, Nyakaskodni, vagy erején föllül inni, Ne merészellen, hanem kiki magát böcsületessen visellye, senkit meg ne hazudtollyon .. ,". 17 Valószínűnek tartjuk, hogy a mesterek számára szóló intelmek, tiltások, az illendő viselkedés normái azért maradtak el a céhlevelek artikulusaiból, mert a nyitott láda előtti viselkedésnek hagyományai voltak, azokat már legényként a legénytársaságban vagy — ahol együtt gyűléseztek, egy szervezetet képeztek — a mesterek közösségében még legénykorban illett elsajátítani. A beidegződött illemszabályok megtartására talán ezért nem tért ki külön a szabályzat. A legényrendtartások már részletesebb utasításrendszert tartalmaznak a nyitott céhláda előtti viselkedést szabályozandó. Tulajdonképpen ezek a szabályok terjedtek el az igénytelenebb feldolgozásokban és a köztudatban a céhládatisztelet fogalomkörében. Ebben a felfogásban az ifjúság számára megfogalmazott intelmeket általánosították a céhek szervezeti életére. Ezek a szabályok valóban 15 XJM. céh. 50.63.8. Ltsz. ,,A' mester-emberek mívjei és szerek árának Tekéntetes Nemes Győr Vármegyében Az 1818-dik Esztendőben Szent György Hava 13-dik napján Szabad' s Királyi Győr Városában tartott köz Gyűlése alkalmatosságával lett meghatározása. Győrben, Streibig Leopold betűivel." 16 Rómer F., A czéhládákkal való körmenetek Magyarországon — Századok, 1877. 583. lap. 17 XJM. céh. 56.11.6. Ltsz. 171
