Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – I. A céhládák
A ritka esetek közé tartozik, amikor a láda készítőjének nevét is ismerjük. Az asztalosok és a velük társult puskaágykészítők céhének ládáját — a ládán levő elefántcsont lapra rajzolt szöveg szerint — az a Hans Henn mester készítette, aki 1658-ban lett a céh tagja, és a következő évben készített láda talán a mestertársaságba való felvételért érzett hálájának bizonyítéka. A mesterkönyv 1628-ban indul, valószínű az általunk ismert láda egy régebbi helyett készült. A divat változása vagy más szubjektív okok gyakran idézték elő új láda készíttetését. A győri ötvösök jegyzőkönyvéből egyértelműen kiderül, hogy a gyűjteményünkben levő, 1748-as évszámmal ellátott ládájuk előtt is volt a céhnek ládája. Erről tesz említést az 1746. november 14-én kelt bejegyzés arról az eseményről, mikor (a korábbi) céhládát Deák Istvántól viszik az új céhmesterhez, Joh. Mich. Crinneshez. 11 Egy későbbi adat hasonlóképp igazolja feltevésünket, hogy az állagában elavult céhládát újra cserélik. A győri lakatoscéh 1842-ben történt (magyar—német) egyesülése után két ládával rendelkezett, „de mindkettő elavult és haszonvehetetlen, ennélfogva egy újnak vétele megrendeltetett". 12 A győrszigeti szabók a németekkel történt egyesülés után — 1861-ben — úgy döntöttek, hogy „miután ... mindkét fél iratai egy ládában fognak őriztetni, azért ezek megvizsgálandók, s ha alkalmas lesz egyik vagy a másik az egyesült céh iratainak eltevésére, akkor az, ha pedig e czélra jövőre alkalmatlannak találtatnának azon esetre új láda lesz megrendelendő". A jegyzőkönyv bevételi rovatában már 1861. szeptember 15-i dátummal szerepel a láda eladásának tétele: „Rosenfeld megvet egy Céhládát fizetet 2 f 50 xr.. ,". 13 Az ismert származási adatok képet adnak a céhládák alapításában bekövetkezett változásokról, a láda szerepének módosulásáról. A korai — XVII. század első felében készített — céhládák általában egykorúak a céhek újjáéledésével, a török hódoltság utáni jogi helyzetét megszilárdítani szándékozó céhek, a hagyományos szervezeti szokásoknak megfelelő külsőségek betartásával, törekedtek a céh rangjához méltó, a formai követelményeknek megfelelő láda készíttetésére. Jellemző, hogy a XVII. században készített ládákon figyelhetők meg azok a tipikus vonások, amelyek az igazi céhládát jellemzik. 14 A céh címere, az elöljárók neve, az őrzést szimbolizáló kerubok, a gazdag díszítés, igényes zárszerkezet és vasalás. Nem véletlen, hogy éppen e korai keletkezésű ládák maradtak meg egységes stílusú együttesként még azoknál a szervezeteknél is, ahol az újabb igények újabb láda készítését kívánták meg. A későbbi ládaalapítások már elsősorban a funkció szempontjából — az iratokat, pénzt őrző feladat figyelembevételével — tekintették a hajdan összetartozásukat jelképező ládát. A XIX. század első felében egy láda 2—3 forintba ke11 Jankó L., Győri ötvösök a 16—19. században — Győri Szemle, 1936. 88. lap. 12 XJM. céh. 54.9.2. „Az egyesült (győri) Lakatos, és bekebelezett Órás, Fésűs, Puska, Harangöntő, Gyűrű, Lánc, Szeg, Ráspóvágó és Szerszám Kováts Czéh" jegyzőkönyve — Ennek az új ládának további nyoma nincs, valószínű a vásárlásra nem került sor. 13 XJM. céh. 56.11.2. Ltsz. A győrszigeti szabócéh jegyzőkönyve. 14 Ládáink stilisztikailag és kivitelük finomságát tekintve beleillenek az ismert német és csehországi anyagba. Vö.: Greber, J. M. : Die alten Zunftladen des kunstreichen Handwerks der Schreiner — Zürich 1952., Hálóvá—Jahodová, C.: Vergessene Handwerkskunst — Artia Prag (1955). Ezúttal mondok köszönetet Mátyás Edit múzeumi könyvtárosnak a német nyelvű irodalom fordításában nyújtott segítségéért. 170