Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – I. A céhládák

iratanyagban csupán néhány utalást találhatunk a ládaalapítással kapcsolatban. Ez a hiány szembetűnő a céhek zászlókészítési előírásainak, főképp a Mária Terézia-kori céhlevelekben előforduló gyakori megfogalmazásával szemben. Feltételezhetjük, hogy a céhládával kapcsolatos szabályok, előírások szűkebb köre a ládahasználat és a ládatisztelet evidenciában tartott, hagyományosan jól ismert és természetesnek vett szokásrendszerével van összefüggésben. A győri céhek ládáinak keletkezéséről, alapításáról szóló források egészen természetes és gyakorlati kérdésként említik a láda készíttetésének körülményeit, egyben bizonyítják, hogy a láda „fogyóeszközként" szerepelt a tagság tudatában, és tisztelete nem egy bizonyos tárgyhoz fűződött. A győri lakatoslegények egy — valószínűleg megsemmisült — társládájának keletkezési körülményeire a legénykönyv 1610-es bejegyzése utal: „ ... Varasdi Varga Giorgy Attia Mesterségében kezdettek az Varga Mester Legeniek az eo rendtartassokat szeorzeny ... 1610 Esztendőben ... Az Ceh ladat penigh, az legenieknek maga keoltsegen vette megh, az folliul meghnevezett Vinczety Varga Mihály, az ky akkor az udoben az legenieknek Dekaniok volt; melliet ajándékon adót az legenieknek .. ."

8 Ez a forrás egyben a legkorábbi láda adata is, mert a város 1594-től 1598-ig tartó török megszállása alatt a polgári élet — így a céhek — minden emléke megsemmisült. A város lakosainak visszatérése és az élet normalizálása 1600-ban indult meg, mikor is már annyi polgár tért vissza a városba, hogy érvényes határozatokat hozhattak a város sorsáról.

9 Hogy a kézműiparral foglalkozó polgárok társadalmi súlyát érzékeltessük, megjegyezzük, hogy a felszabadult város első bírója Szegi Szőcs Gergely szűcsmester lett. A török megszállás és pusztítás megsemmisítette a győri céhek minden korábbi emlékét, csupán másodlagos források utalnak az 1594 előtt létező céhszervezetekre. Ennek megfelelően a XVII. században újjászerveződő helyi kézműipar kezdeteit hiteles forrásokból nem ismerjük, a megelőző korszak céhszokásaira utaló források is elvesztek. A céhládát szűkszavúan elintéző iratok azonban arra figyelmeztetnek, hogy valószínű a céhes hagyományok olyan élénkek és természetesek, hogy a céhleveleknek, szabályzatoknak nem kell külön passzusokban foglalkozni a céhládákkal, mint később a céhzászló divatba jöttekor a zászlókészítéssel vagy az ellenreformáció idején a vallási kérdésekkel. Egy másik adatunk a szűcscéh ládájával kapcsolatos jegyzőkönyvi bejegyzés. A „DAS BRODOKOL BUCH DEREN LEBLICHEN KIRCHNER HANTWERK DEREN UNGRISCHEN UND TEISCHEN MASTERN IOANNES GEHORGIUS VERDERBER 1765." című dokumentumban olvashatjuk: „Az Bötsületes N. Szüts Czéhnek az Ládája Ezer hét száz Nyolczvánodik Esztendőben írattatott meg, hogy mely Esztendőben Csináltották az Eleink ezt az Ládát, úgy mint 1647-ben, és azon Esztendőben írattattak bé az neve az Mester embereknek Szám szerént Blaho András Nótárius Áltól 1780. Anno die 4 Április. O.A.M.D.G.B.V.M.S.L.C. IH.SS.P.Et.O.I.C.M.N.P.S."

10 A láda lábazatába vésett évszám tehát a hagyománytisztelet késői jeleként az alapítás után csaknem másfél évszázaddal került a győri szűcsök ládájára. A korai darabok készítésének időpontja bizonyos eltéréssel ugyan, de általában szinkronban van a céh újjászervezésének, az új privilégium kiadásának időpontjával, mint az a szűcsök, lakatoslegények, a kádárok esetében ismeretes. 8 Xántus János Múzeum, Győr (továbbiakban XJM.) céhemlékek 53.11.5. leltári számon. 9 Jenéi F., A középkori Győr. — Győr — várostörténeti tanulmányok. Győr, 1971. 10 XJM. céh. 54.8.3. Ltsz. 169