Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Gecsényi L.: A győri céhek a XVI. sz. második és a XVII. sz. első felében
György a céhet jelölte meg végrendelete végrehajtójának. 78 Pisalicz Szabó János házának árát a céhládában helyezte letétbe árvái számára. 79 Az elhunyt Rátóti Szabó András leányának a céh rendelt apja hagyatékából 18 ezüsttallért, házasságkötésekor, házi eszközök beszerzésére. 80 Gyakran voltak a mesterek a céhláda adósai. Berdóczi Szűcs János 1630-ban 1 fi. 75 dénárral, Markolin Szabó Pál 1644-ben 44 tallérral, Doktorich Varga Jakab 1646-ban 31 forinttal, Szokolich Varga Pál 1648-ban 50 forinttal tartozott a céhládának. Egy alkalommal tudjuk pontosan, hogy a végrendelkező mester (Csizmadia András: 1644) nyersanyagért — szattyánbőrért — maradt 1 fi. 50 dénár értékben a céh adósa. Az 1626-ban török rabságba hurcolt Varga Jakab mesterlegény váltságdíját (80 fi.) egy év múltán a céh fizette ki. 81 Szigorúan eljárt a céh a kisebb becsületsértési és rágalmazási perekben, amelyek időnként a mesterek vagy legények között kirobbantak. A „jelentősebb" ügyek viszont a városi ítélőszék elé kerültek. A határvonal egyik oldalán találjuk a következő ügyet. 1610-ben a városi ítélőszék illetéktelennek jelentette ki magát egy szökött inas visszaadása ügyében, mondván, hogy ez céhbeli dolog, tehát mesterek, mint fogott bírák ítélkezzenek. 813 Esetenként viszont a céhen belüli viták elsimításában a céhmester mellett városi esküdtek is részt vettek. 81b A pontos határt megvonni szinte lehetetlen, a választóvonalat valahol a céh egészét, illetve annak vezetőit érintő ügyekben és az ún. calumniaügyekben kereshetjük. 1634-ben a „vásárműves" szabómesterek (29 fő) a céhmester és az atyamester vezetésével idézték perbe társaikat a „váltómíves" Tomsinovicz Szabó Ágostont és Bohovecz Szabó Jánost, akik a céhmesterválasztás alkalmával a céhládát el akarták lopni, hogy ezzel megakadályozzák a „vásárműves" mesterek jelöltjének megválasztását. Egy másik alkalommal nyilvánosan tiltakoztak, társaik felhatalmazása nélkül, a „vásárműves" mester választása ellen, s ezért fogott bírák, illetve más céhmesterek bírósága elé kerültek. Az ítéletet nem fellebbezték meg, de titokban panaszt tettek a káptalannál. Rágalmazásukért és ármánykodásukért a városi ítélőszék elé kerültek. 82 Hasonló eset történt 1639-ben a gombkötőknél. Az első alkalommal a szabó-, az ötvös-, a bőrös-, a lakatos-, a borbély-, a csizmadia-, a molnár- és a vargacéhek mestereiből fogott bíróság tagjai indítottak a város előtt pert, mert az általuk hozott ítéletet a gombkötő-céhmester és más mesterek közötti perben az alperesek nem tartották meg. 83 A második alkalommal a gombkötők atyamestere indított városi pert. ,Ö ugyanis tisztségénél fogva ítéletet hozott egy mesterlegény ügyében, aki nem adott „társpoharat". A legény a céhmester előtt viszontváddal élt és végül a céh az atyamestert ítélte el. 84 78 Uo. Felvallási jzkv. 7. k. 120. 1. 79 Uo. Libri testamentorum 2. k. 172. 1. 80 Uo. Felvallási jzkv. 7. k. 184. 1. 81 Uo. Győr város Levéltára Törvénykezési jzkv. 1. k. 219. 1. 81a Uo. 4. k. 107. 1. 81b Uo. 1. k. 96. 1. 82 Uo. 7. k. 231. 1. A „vásárműves" a kifejezetten piacra, vásárra dolgozó mester volt, a „váltóműves" pedig, aki odahaza a műhelyében fogadta a vevőket, (vö. Szamota I. Magyar Oklevélszótár. Bp. 1909.) 83 Uo. 8. k. 2. 1. 84 Uo. 8. k. 84. 1. 164