Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Gecsényi L.: A győri céhek a XVI. sz. második és a XVII. sz. első felében
szék, közte a céh közösen bírt külön széke. 19 Ezen felül önálló széket tartott az élelmezési hivatal is. 1576-ban az elhunyt Eck Salm főkapitánnyal szemben 12 győri polgári mészárosmester 268 fi., 4 katonai mészáros 200 fi. követeléséről tett felvallást. 20 Andreas Teuffel báró parancsnoksága idején a céh egy polgárházat vásárolt azzal a céllal, hogy ott „mészáros széket csináltassunk belőle az mint egieb fö városokon is vagion". Teuffel azonban ehhez nem járult hozzá. 21 A katonaság — elsősorban az osztrák tartományokból érkezett gyalogos és lovas zsoldosok — ellátására az évek folyamán mind több katonai szolgálatban álló. vagy katonai igazgatás alá tartozó mesterember érkezett a városba. Ők, mint a modern értelemben vett „hadtápszolgálat" tagjai, a város polgárai között nem adóztak, polgári terheket nem viseltek, s nem tartoztak természetesen a káptalan földesúri hatalma alá sem. Ez jelentős előnyöket biztosított számukra a polgári iparosokkal szemben. Az ún. regiment-alattvalók, ahogyan őket nevezték, számát királyi parancsok többször limitálták, de ennek ellenére a városban egyre szaporodtak. Egy 1601-ben keletkezett jegyzék szerint kb. 70 ilyen iparos vagy iparosözvegy kérte vissza a török uralom előtt Győrben bírt városi házát. 22 Megállapítható viszont, hogy működésük néhány iparágra koncentrálódott, így a katonai élelmezési házban dolgozó pékek mellett, mészárosok (német), vargák, ácsok, asztalosok, takácsok, bognárok, kőművesek, kötélgyártók találhatók közöttük. A német vargák 1582-ben Teuffel főkapitányhoz fordultak és Bécs, valamint más osztrák városok mintájára hivatkozva tőle kérték céhlevelük kiadását. A rendelkezéseknek a céhmester választásáról, a segédek fogadásáról, a mesterözvegyek ipargyakorlásáról, a mesterek temetéséről, az új mesterek felvételének feltételeiről szóló részei bizonyosan valamely más város hasonló céhstatútumai alapján készültek. Ezeket a főkapitány két ponttal bővítette. Előírta a termékek kötelezően jó minőségét és saját joghatósága alá vont minden házbirtokos mestert. Nevében a törvénykezést a német regimentsoltész látta el. 23 Teuffel ezzel példát teremtett az önálló „katonai" céhek létrehozására, melynek követésére a XVII. századból ismerünk néhány újabb esetet. 23a [1622: asztalosok — ?; 1637: kötélverők, kőművesek — Wolfgang Mansfeldt gróf; 1643: bognárok (kádárok) — Philipp Mansfeldt gróf.] Hans Prainer (Breuner) főkapitány egy, a káptalan panaszaira 1618 körül adott válaszában kifejtette, hogy a helybeli német iparosokat, akik sehol sem tartoznak céhbe, a győri magyar iparosok nem fogadják be maguk közé, ezért külön statútumot kell a számukra kiadni. 24 A török hódítás előtti korszak utolsó céhét az ostrom küszöbén 1593-ban a borbélyok alakították. Magyar nyelvű szabályzatukat a 11 mester a káptalannak mutatta be átírásra. 25 A helyzet érdekessége, hogy a fontos katonai segédszolgálatot ellátó szakma nem a főkapitány védelme alatt, hanem szabályos polgári „alakulatként" jött létre, ám a harcok idején teljesítendő kötelességekre a céh19 Villányi Sz. i. m. 135. 1. 20 GySmL:l GyKHL Felvallási jzkv. 3. k. 195. 1. és 298. 1. 21 GySmL:l Győr város Levéltára Törvénykezési jzkv. 2. k. 101—103. 1. 22 Villányi Sz. i. m. 103. 1. 23 Kiadta Ráth Károly a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek (Győr, 1806) 2. kötetében 68. skl. 23a A „katonai" céh elnevezést a takácsok 1625. évi céhlevelének formulája is megerősíteni látszik, amikor a „magistri textodes praesidiarii" kifejezést használja. 24 Győri Székeskáptalan Magánlevéltára, Theca XVII. No. 2617. 25 GySmL:l GyKHL Felvallási jzkv. 5. k. 496—497. 1. 151
