Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Gecsényi L.: A győri céhek a XVI. sz. második és a XVII. sz. első felében

levél több alkalommal kitért. A felszabadult inas itt társpohárral tartozott és egyéves vándorlás várt rá. A mesterlegénynek viszont szépszámú mesterfogás és készítmény ismeretéről kellett számot adnia a mesterek előtt, és ezen felül még 3 aranyat fizetnie a céhládába. A már előzőekben felvázolt gazdasági bázis a XVI. század utolsó negyedére jelentősen kiegészült Győrnek a királyi Magyarország és Ausztria, illetve a török hódoltsági területek között betöltött közvetítő funkciójával. A győri hetipiacokon gazdát cserélő több ezer szarvasmarhát és más mezőgazdasági terméket (főként állatbőrt és bort) tekintélyes számú hódoltsági tőzsér, hajtó, kereskedő kísérte a városig. Közülük jó néhányan szerezhették be itt a különböző ruházati cikkeket, bőr- és ötvösárukat. Jöttek ezen felül szép számmal kereskedők a hat, éves „sokadalomra" is. Ekkor alakult ki a város kalmárboltjainak hálózata és a győri kereskedők, de nem kevésbé a vásározó iparosok (vagyonuk fontos része a 4 lovas „vasas" szekér) gyakori látogatói a szomszédos városok, mezővárosok vásárainak. Természetesen távol áll tőlünk azt hinni és állítani, hogy a helyi ipar részesedése a kereskedelem iparcikkekkel történő ellátásában akár mennyiségi, akár minőségi vonatkozásban meghatározó lett volna. Erre éppen a kereskedelmi konkurrencia elleni állandó panaszok adnak cáfolatot. De tény, hogy az iparosok — szakmánként eltérő nagyságrendben — ott voltak a piacokon, áruikat a város kereskedelmi körzetében'több helyütt megtaláljuk. A négy esztendőn át tartó török világ azonban brutálisan megszakította azt a fejlődést, amely a város kézműipari struktúrájában kibontakozott és, amely az addigi keretekben (és korlátok között) minden bizonnyal további céhszerveződésekhez vezetett volna. A KÉZMŰIPAR UJJÁSZERVEZŐDÉSE ÉS FELLENDÜLÉSE A TÖRÖK URALOM UTÁN Az 1598-as felszabadító ostromot követő tartós katonai beszállásolás terhe csak egy év múltán kezdett a városban enyhülni. Az élet újraindulásának jelei 1599-ben már egyre erőteljesebbek, és a városi igazgatás 1600 nyarán történő helyreállítása végképp megnyitotta a városi élet folytatásának lehetőségeit. A lakosság elmenekült csoportjai a királyi Magyarország különböző városaiból megkezdték visszaköltözésüket. Feléledt a hetipiac és 1600 őszén már országos vásárt is tartottak. 1601. január 10-én a szíj-, pajzs-, nyereg- és lakatgyártók, továbbá a csiszárok képviselői (szám szerint 6 fő) megjelentek a nagyszombati bőröscéh előtt és kérték, hogy az ostrom idején elveszett privilégiumuk pótlására, mivel az elmenekült mesterek szeretnének Győrbe visszatérni, adják át céhszabályaikat. A kérésnek megfelelően a nagyszombati főbíró és a szenátus kiadta a céhlevelet, amit a káptalan győri visszaköltözése után, 1602 elején, saját átírásában megerősített, de a céhhez csatolta a kovácsokat is.

26 Miután a lakatgyártók Nagyszombatban már nem tartoztak a bőrösökhöz, 1612 februárjában a győri lakatgyártómesterek Komáromból kérték el az ottani lakatosok céhlevelét (eredetileg ez is a nagyszombatiaké volt!) és azt is kezdték használni.

27 A két statútumot egybe26 Uo. 6. k. 283. 1. és 7. k. 407. 1. 27 Uo. 7. k. 404. 1. 152