Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Timaffy L.: Kisalföldi kocsik, szekerek

KISALFÖLDI KOCSIK, SZEKEREK Néprajzi irodalmunkban eddig néhány nagyobb tanulmány és több apróbb cikk foglalkozott a kocsik, szekerek kérdésével.

1 Ezek is inkább az ország keleti részéből, a Nagyalföldről, Erdélyből merítik tárgyukat. Ezért szeretném most feldolgozásomat az irodalom meglevő tanulmányainak sorába állítani, hogy benne Kisalföldünk is képviselve legyen. A kocsi és szekér fogalma jól elválasztható a Kisalföldön, bár az elnevezés nem egységes tájunkban. A győri síkságon, Rábaköz és Szigetköz egyes községeiben a kocsi mindig lóvontatta járművet jelent, míg a szekér csak az, amit ökrök húznak, tehát lovas kocsi és ökrös szekér. Vízközeink más községeiben, dombvidékeinken s főképp Sopron megyében azonban anagykocsit vagy takarulókocsit is szekérnek mondják, akár lovak vagy ritkábban ökrök húzzák, pl. szénásszekér és nem szénáskocsi. Az elnevezés községenkénti vizsgálata azt mutatja, hogy az ún. ökrös községekben, ahol a gazdák lovak mellett szívesen használtak ökrös fogatot is, pl. Kunszigeten, Újfaluban, Vámosszabadiban, Nagybajcson vagy Gyirmóton, Rábapatonán szekérnek csak az ökörvontatta járművet nevezik. Azokban a községeinkben viszont, ahol az ökörtartás nem volt általános, s a gazdák inkább csak lovakkal jártak, mint pl. Rábapordányban, Mórichidán, Lövőn, Tárnokrétin, Cikolaszigeten, Dunakilitin, ott nemcsak az ökrös szekér a szekér, hanem a nagy takarulókocsit is szekérnek mondják, s kocsinak csak a kis könnyű kocsit, vagy parasztkocsit nevezik. A kocsinak, szekérnek sok változata volt régen is a Kisalföldön. A győri „ke1 Kovács J., Szeged és népe. Szeged 1901. — Herman O., A debreceni lófogatok. Bp. 1910. — Tury K., A kocsi és szekér részei. M Ny, 1929. — Ecsedi I., A debreceni fogatokról. N É, 1911. — Pettkó-Szandtner T., A magyar kocsizás. Bp. 1931. — Haáz F., Az udvarhelyszéki székely szekér. N É, 1932. — Dunád B., A magyar kétrúdú szekér eredete és a régi magyar ajonca-szekér. N É, 1934. — Gönyey S., Adatok Galgamácsa néprajzához. N É, 1940. — Gönyey S., A csíki szekér. N É, 1942. — K. Kovács L., A magyar népi közlekedés kutatása. Bp. 1948. — Csalog Zs., A kocsi és a szekér Szentes vidékén. N K, 1965. — Balogh I., Lófogatok Debrecenben a XVIII—XIX. században. Eth. 1966. — Szabó M., A bodrogközi szekér. Abaúj és Zemplén népéletéből. 1971. — P. Madár I., Szekérkészítés és -használat a székelyföldi Atyhán és az alföldi Sárrétudvarin. N K, 1971. — Gráfik I., Szállítás és közlekedés Szentendre-szigeten. N K, 1971. — Paládi-Kovács A., A magyar parasztság kerekes járműveinek történeti és táji rendszerezéséhez. N K, 1973. — László Gy., A kocsi történetéről. Tiszatáj 1975. — Bálint S., A kocsi részei... kocsifajták. A szögedi nemzet, A Móra F. Múzeum évkönyve 1976—77, 51. — Paládi-Kovács A., A magyar parasztság rétgazdálkodása. Szekér, kocsi. Bp. 1979. 344. — Tarr L., A kocsi története. Bp. 1978. 117