Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony

Kiskunhalas (1955. Perényi János 75 éves. Kárász u. 2.) A mesterséget Szabadkán, Mangier Józseftől tanulta; Ispánovicsnál, Szudarovicsnál segédként dolgozott. 32 éves korában kezdte tanulni a kékfestést, korábban paraszti munkát végzett. 1914-ben egy kupával kezdte a munkát. 1945-ben építették az új műhelyt két kupával. Ekkor vette a Perrotine-gépet Montskóéktól, akik a Felmayer-cégtől 4—5 darabot is megvettek, és továbbadták kisebb műhelyeknek. A lóhajtású mángorlót 1945-ben szerelték át villanyerőre. Indantrén festés 1942—43 óta folyik a műhelyben. Már alig adható el az indigós áru, az öregasszonyok is a világosat veszik. Inkább csak konyhakötőt festenek indigóval a jánoshalmi öregasszonyoknak, akik bontott anyagot hoznak festetni. Vásár: Kistelek, Jánoshalma, Kalocsa, Hajós, Kiskőrös, Kecel, Dorozsma. A legjobb vásárok Jánoshalmán, Kecelen és Kiskőrösön vannak. A ruhaanyagok, fejkendők, vállkendők fehér, zöld, sárga mintával készültek, a szoknyák aljára azonos színben koszorút is tarkáztak. Koszorús kötények Jánoshalmán és Mélykúton fehér virággal, Baja, Kalocsa környékén zöld-sárga mintával voltak divatosak. Lángszínű festőt vidékükön el sem lehet adni, míg túl a Dunán még mindig festik. Az oranzsot már tíz éve nem készítik, mert sok munka volt vele, pedig még mindig keresik a vevők. A paksi Neuman még gyártja a régi kívánalmak szerint. A sárköziek a zöld virágú fej- és vállkendőket keresik, Halas környékén a fehér mintás megy jobban. — A kiskőrösi abrosz 160 X 160 cm nagyságban készült sárga vászonból. Batyukendőnek használják, középmintája után nevezik körösinek, két oldalra van tarkázva. Olajtarkázás 60—70 éve volt divatos, Baján és környékén még az 1950-es években készítették. Kistelek (1958—59. Perényi János 50 éves. Juhász Antal cikke: A kisteleki kékfestő műhely. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. 1963. 101—120.) Apja kékfestő volt Halason. A mesterséget Kecskeméten Peskó Rezsőnél 1921—25 között tanulta. Több alföldi műhelyben dolgozott, majd 1933-ban Kistelekre költözött és ott váltott iparengedélyt. Kezdetben csak egy hordóban végezte az indigós festést, annyira szegényen kezdte. Később két kupát épített az új házban. Mángorlóját Dunaföldváron vette 1956-ban. Addig Félegyházára járt mángorolni, mángorlója ma villanyerővel működik. 1943-ban Perrotine-gépet vásárolt Montskó Ferenctől, aki a fehérvári Felmayer-gyártól több darabot is átvett az üzem megszűnésekor. Az indantrén festést a félegyházi Wellischektől tanulta az 1940 körüli időben. Felmelegíthető fém rolóküpában végzi a festést. Az 1950-es évek közepén az indigófestést abba is hagyta, csak világosat állít elő az új eljárással. Vásár: „Perényiék kezdetben bérelt kocsin, később autón jártak vásárba. Vásározási körzetük Kecskeméttől Makóig, Bajától Csongrádig terjedt, tehát 50—60 km sugarú körzet helységeit keresték fel. Ezenkívül minden hét szerdáján kijártak a tömörkényi hetipiacra." A legjobb vásár Szegeden, Makón és Csongrádon volt. Cigányéletnek tartja a vásározást, 1950 óta nem is jár vásárra, háznál levő üzletükben árusítanak. 244