Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Tomka P.: Angaben zum Bestattungsbrauchtum der Bevölkerung vom Kisalföld in der Awarenzeit. III.
Slav. II. (1956.), 134., 137. Élesen bírálta ezt a nézetet Sós Ágnes, egyebek mellett Eisner régi érve alapján („... die Sargbestattungen der Awarenzeit im Verhältnis zu den zahlosen Bestattungen ohne Sarg nur vereinzelt vorkommen". Á. Sós, Die Ausgrabungen Géza Fehérs in Zalavár, Arch. Hung. XLI. (1963.), 52. 7 Ezt a lehetőséget felvetette már Horváth T., Az üllői és kiskőrösi avar temető, Arch. Hung. XIX. (1935.), 55. A. Lippert a zwölfaxingi temető társadalmi tagolódását elemző kísérletéhez a koporsóhasználat gyakoriságát is felhasználta: A. Lippert, Das awarenzeitliche Gräberfeld von Zwölfaxing in Niederösterreich, Prähist. Forschungen 7. (1969.), 114. Ezzel szemben A. Tocík és Z. Cilinská szerint a fakonstrukciók jelenléte vagy hiánya nem lehet a társadalmi helyzet kritériuma: Z. Cilinská, i. m. (Nővé Zámky), Arch. Slov. Fontes VII. (1966.), 113— 114., üb., Bestattungsritus im VI— VIII. Jahrhundert in der Südslowakei, St. Zv. 16. (1968.), 52., A. Tocík, i. т., S1A XVIII—1. (1970.), 38. 8 A jellemző példa: V. Hruby, Staré Mësto. Velkomoravské pohfebistë „Na Valách", Praha 1955., 4—7. képek, 59—67. Az avar kori temetőközlésekben leggyakrabban előforduló rekonstrukciójavaslatok: a sírgödör kideszkázása (burkolása) cölöpszerkezettel, vagy anélkül [területünkről: J. Eisner, i. m., DNV. 229—230., H. Mitscha-Märheim, Der Awarenfriedhof von Leithaprodersdorf, Wiss. Arb. aus dem Burgenland 17. (1957.), 35., R. Pittioni, Das Gräberfeld von Bernhardsthal (Verw.Bez. Mistelbach, Niederösterreich), PZ XXVI. (1935.), 187—188., B. Dostál, Slovanské pohfebistë ze stfední doby hradistní na Moravë, Praha 1966., 20—22., A. Lippert, Das awarenzeitliche Gräberfeld von Zwölfaxing in Niederösterreich, Prähist. Forsch. 7. (1969.), 23., U. Kraskovská, Slovansko-avarské pohrebisko pri Záhorskej Bystrici, Bratislava 1972., 682., H. Friesinger, Frühmittelalterliche Körpergräber in Tulln, NO., Arch. Aust. 50. (1971.), 213. stb.], a sírban összeállított (néha kettős) keret, cölöpökkel vagy anélkül [A. Tocík, i. m. Pohrebny rítus ..., 35—37., Z. Cilinská, Bestattungsritus im VI— VIII. Jahrhundert in der Südslowakei, Stud. Zvesti 16. (1968.), 49—52., uö., i. m. Zelovce, 13.], egyszerű deszka a váz felett — egyforma vagy különböző magasságú padkán, illetve anélkül (A. Tocík, i. m., Pohrebny rítus ... 32., J. Eisner, i. m. Rukovet'... 365—366., B. Dostál, i. m. Slovanské pohfebistë... 20—22., A. Lippert, i. m. Zwölfaxing, 24., Z. Cilinská, i. m. Bestattungsritus... 50.), deszka a váz alatt — ún. Totenbrett, máskor bonyolultabb ravatal, illetve ágy (J. Eisner, В. Dostál, A. Lippert előbb idézett munkáiban), és csak néha utaltak fatörzsre vagy egyéb koporsóra, melyeknél egyenes vagy különböző háztetőszerű fedelet tételeztek fel (így pl. Mitscha-Märheim, A. Lippert, Z. Cilinská, A. Tocík, H. Friesinger idézett műveiben, illetve nagy sorozatban Török Gy., Sopronkőhida IX. sz.-i temetője, Fontes AH, Bp. 1973.) Mindezek a szerkezetek elképzelhetőek, ásatási megfigyeléseket (fakorhadékot, cölöplyukaikat, padkákat) igyekeznek megmagyarázni, általában külön indoklás nélkül. A közült dokumentáció azonban egyetlen esetben sem kényszerít a fenti konstrukciók elfogadására, más megoldások elvetésére. A sírgödör kideszkázása a néprajzi irodalomból ismert, gyakorlatias dolog, különösen nagy, többször felhasznált sírgödrök, laza, homokos talaj esetében alkalmazzák — más esetekben azonban indokolatlan. A megfigyelt nyomok koporsóként is értékelhetők, nem mindig igazolható a helyben (sírgödörben) építés — erről alább még lesz szó. A cölöpök esetében sem zárhatunk ki további lehetőségeket — alább erre is visszatérek. A fedetlen fakeretnek, egyetlen fedődeszkának semmi gyakorlati éritelme nincs. A padkás sírok számtalan változata annyiféle ferde, szabálytalan lefedést jelentene, hogy ez önmagában gyanússá teszi. A „Totenbrett"-nek óriási irodalma van — legutóbb összeállította N. Miletic, Das frühmittelalterliche Gräberfeld in Rakovcani bei Prijedor, Wiss. Mitt. d. В— H. LM, Sarajevo 1975., 187— 188. Leletszerűen (valamivel korábbról) A. N. Bernstaim igazolta: A. H. Бершптам, Кэнькольский могильник. Л, 1940. 29—30. A Volga-vidéken I. V. Szinicin, nálunk Párducz M. rekonstruálta : И. В. Синицин, Археологические раскопки на территории Нижнего Поволжья, Саратов 1947., 89., Párducz M., Hunkori halmok Vaskút határában, FA XI. (1959), 95—103. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az utóbbiak megfigyeletlen helyzetű leletek utólagos rekonstrukciói. Az „ágy"nak a „láda"rekonstrukcióval szemben semmilyen előnye nincs. 9 A tápi temető rövid jellemzése: Tomka P., Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz I., Arrabona 14. (1972), 41—42., további részletek a temető belső időrendjének kérdése és a temetőtérkép a 80. sír feltárásáig: 97
