Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Tomka P.: Angaben zum Bestattungsbrauchtum der Bevölkerung vom Kisalföld in der Awarenzeit. III.
Тотка Р., Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz II., Arrabona 17. (1975), 33—38. 10 Gabler D. jelentése, 1965. szept. 20., XJM RA 591—71. 11 J. Eisner, i. m. DNV., 229—230., Z. Cilinská, i. m. Zelovce, AS—Catalogi V. V. (1973.) 14. 12 A. Lippert, i. m., Zwölfaxing, PF 7. (1969.), 17. 13 Bakay K., Az avar kor időrendjéről, Somogyi Múzeumok Közleményei I. (1973.), 5—86. 14 P. Tomka, Les termes de l'enterrement chez les peuples Mongols, Acta Orient. Hung. XVIII. (1965.), 177. 15 Diószegi V., A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben, Bp. 1958., 137 —140. 16 N. 1. Veselovskij, ZVOIRAO XVII. (1906.), id. P. Tomka, i. m. Acta Orient. Hung. XVIII. (1965.), 177. 17 Gy. László, Études archéologiques sur l'histoire de la société des Avar, Arch. Hung. XXXIV. (1955.), 96—97., Herodotostól a Sahnamén, a lugovói temetőn át a nagyszentmiklósi kincsig áttekintve az adatokat. Nemcsak az alkalmas forma miatt készítettek ivókupákat a legyőzött ellenfél koponyájából! Közel recens adatok sora található a koponyakultuszról: J.-P. Roux, La mort chez les peuples altaïques anciens et médiévaux, Paris 1963., 84—85., N. Moschinskaja, Über einige alte anthropomorphe Darstellungen aus Westsibirien, Glaubenswelt und Folklore der sibirischen Völker, Bp. 1963. 101—110. 18 Móra F., Néprajzi vonatkozások Szeged-vidéki népvándorlás kori és korai magyar leletekben, Ethnographia XLIII. (1932.), 56., recens példák alapján következtetett a talajvíz-levezető funkcióra. Nézetéhez csatlakozott többek között László Gy., i. m. Études... 35., A. Tocík, i. m. Pohrebny rítus ... 30—31. Z. Cilinská, i. m. Nővé Zámky, Arch. Slov. Fontes VII. (1966.) 105—106., azzal cáfolta ezt az elképzelést, hogy sok olyan temetőnél nem találjuk meg a lemélyített sírgödörformát, ahol a sírmélység egyébként indokolná. Bóna I., A népvándorlás kora Fejér me- , gyében, Sz.-fehérvár 1971., 30., a fej és lábszárak alatt kimélyített, szerves anyaggal kitöltött gödrökről írt; Erdélyi I.—Salamon Á., Das völkerwanderungszeitliche Gräberfeld von Környe, Studia Arch. V. (1971.), 31., Erdélyi I. megfigyelésére hivatkozva a sírgödrök kiásásának technikájából következtette ki az egyenetlen gödörfenék jelenségét. 19 Néprajzi példák igazolják, hogy a koporsót kötéllel eresztik le a szűk sírgödörbe: K. Kovács L., A kolozsvári hóstátiak temetkezése, Kolozsvár 1944., 324., A XIX. sz.4 ábrázolásokban, a „kalandos társaságok" irataiban is mindig szerepel a sírásó szerszámok között a kötél (uo. 327. sköv.). Keleti párhuzamok: N. F. Katanoff, Über die Bestattungsgebräuche bei der Türkstämmen Central- und Ostasiens, Keleti Szemle I. (1900), 105—108. [az eredeti orosz szöveg: Izvesztyija AGK XII. (1894), 115.] — a beltirek a koporsót két helyen hurokkal áthurkolják, így viszik ki a jurtából. A temetőben teszik fel a koporsófedőt és két hurokkal a sírba eresztik. 3. A. Lopatin, The Cult of the Dead among the Natives of the Amur Basin, s'-Gravenhage I960., 71. — a goldok a koporsót két kötéllel hosszú rúdra akasztva viszik a sírhoz, leengedik a sírba, deszkákkal fedik (keresztben), erre hányják a földet. 20 Mint ismeretes, a hasítással készült deszkák szélességét a fatörzs sugara határozza meg. A készítés technikáját isimertette K. Csilléry K., Az ácsolt láda, MTA II. oszt. Közleményei, 3. sorozat I. (1951), 234—237. A szuhahutai, gömöri ládák deszkáit 25—30 cm átmérőjű törzsékből hasították, a tárgy oldala sok, 5—8 db keskeny deszkából készült, alakja viszonylag keskeny, hosszú lett. A Baranya és Somogy megyei ládához vastag (40—60 cm-es) törzseket használtak fel, egy ládaoldalhoz így két szál deszka elegendő volt. 21 Ilyen a kudirgei koporsó: А. А. Гаврилова, Могильник Кудыргэ, M— Л. 1965., 26. (leírás), XII. tábla. Hasonló szerkezetet rekonstruált G. Fingeriin Hüfingenben (funkciója azonban más volt): G. Fingeriin, Ein alamannisches Reitergrab am Hüf ingen, in: Studien zur vor-frühgeschichtlichen Archäologie, Festschrift für J. Werner, IL, 591—628. 22 Lábakon álló, magas falú, de fedetlen ládára (hordágy — ravatal) gondolt R. Turek, Vyzkum Libického hradistë v roce 1951., AR 4. (1952), 492. Cölöplyukak gyakran kerülnek elő a dél-szlovákiai temetőkben: Z. Cilinská, i. m. Nővé Zámky, Arch. Slov. Fontes VII. (1966), 110—112., uő., i. m. Bestattungsritus, St. Zv. 16. 93
