Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Gecsényi L.: Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a XVII–XVIII. sz. furdulóján

GYŐR MEGYE GAZDASÁGI-TÁRSADALMI HELYZETÉNEK NÉHÁNY KÉRDÉSE A XVII—XVIII. SZ. FORDULÓJÁN A vesztes mohácsi csatát követő évtizedekben Magyarországot elözönlő török áradat néhány év alatt elérte Győr megyét. A Rába, Rábca, Duna és a Bakony nyúlványai által határolt vidék kereskedelmi útjai kedvező feltételeket kínáltak a hódító hadsereg felvonulásához. így a Buda—Bécs közötti Duna menti nagy út, a Fehérvár—Győr és a Pápa—Győr közötti utak mentén fekvő XI—

XII. századi eredetű települések néhány év alatt súlyos károkat szenvedtek a hódítók pusztításai nyomán. Az első csapást a vidékre az 1529. évi Bécs elleni török hadjárat eseményei jelentették, amikor a szultáni hadsereg ázsiai segédcsapatai a sereg útjától meszszi mérföldekre is tűzzel-vassal irtottak ki minden életet. Ennek következményeként váltak elhagyatottá a dunai út mentén fekvő falvak (Gönyü, Szentiván, Szentbereckalapja), Győr környéke (Megyer, Enese, a tóközi Űjfalu) és a Szigetköz keleti csücske: Vének, Szőgye, Szentvid, Űjfalu és Révfalu.

1 A török portyázóknak, de olykor nem kevésbé a magyar főurak rablóhadainak kitett vidék jobbágysága, ha tehette, ideiglenesen vagy véglegesen elmenekült vagy védettebb helyeken (erdős dombok között, kiöntésekben) keresett menedéket.

2 A XVI. század közepére a Győrtől délre és keletre eső terület falvai a Rába vonaláig behódoltak a török hatalomnak, amely egészen a győri végvár vonaláig portyáztatta katonáit. A hódoltsági falvak kettős igazgatás és adóztatás alá kerültek, hiszen a fehérvári vagy budai török éppúgy elvárta a jobbágyok adóját, mint a magyar földesúr és a nemesi vármegye, és igényt tartottak valamennyien a peres ügyekben való eljárásra is. A vármegye teljes fennhatósága területének felére, a tóközi, sziget- és csilizközi járásokra zsugorodott. Az idők folyamán mind kevesebb biztonságot nyújtott a Duna és Rába vonala is. 1561ben már elpusztított plébániák, templomok sorát jegyezték fel a Szigetközben és „égett", lakatlan helyeket a Tóközben.

3 A század hetvenes, nyolcvanas évei viszonylag csendesebben teltek, mígnem a tizenöt éves háború küzdelmei ismét a vidékre zúdították a pusztítás és öldöklés borzalmait. Győr török kézre kerülését követően, a négyesztendős török uralom alatt a lakosság tömegei hagyták pusztán házaikat s menekültek távolabbi vidékekre. Noha jelentős részük 1598 — Győr felszabadulása — után visszatért otthonába a kisebb falvak többé nem népesültek be. A nagyobb és így biztonságosabbnak látszó helyekre húzódott a lakosság. Ezeknek a helységeknek a településföldrajzi stabilitása nem utolsósorban a XI—

XII. századi eredetű kőtemplomokon (Écs, Nyúl, Pázmánd, Nagybaráti, Csanak, Nyalka) nyugodott. E templomok, melyeket a XVI. századi források szerint gazdag java381