Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Balázs P.: Győr város gazdálkodása a feudalizmus utolsó évtizedeiben
tékony lelkek kézilámpákkal sietnek segítségükre. 28 De az utcai világításra is állandó a panasz. Ezeket a lámpákat ugyanis az éjjeliőrök (a legtöbbször meggörbesztett hadastyánok) kezelték, s így azután a városban gyakran csak „bólogatott" a kivilágítás. 29 Nem is csodálható, hogy amikor az utcák megvilágítására felügyelni tartozó választópolgár a sötétben egy kanálisba esett, a polgárok kárörömmel mondogatták: a bosszú istenasszonya olyan példát statuált, aminek végre talán hasznos következményei lesznek. 30 Bármennyire is takarékos volt a város a közvilágítás kérdésében, nem sajnálta a költségeket akkor, amikor díszkivilágításról kellett gondoskodnia. 1847 októberének első napjaiban lázas készülődés előzte meg István főherceg Győrbe érkezését, majd amikor híre jött, hogy az előkelő vendég nem fog a városban éjszakázni, a polgárok szomorúan vették tudomásul, miszerint ,,azon néhány ezer forintnyi jó szándékot, mely mielőtt meggyulladhatott volna, már füstbe ment — senki sem láthatta". 31 A polgárok között állandó szóbeszéd tárgya, hogy a színház épülete és felszerelése is teljesen elavult. 1847 elején a Hazánk még abban reménykedik, hogy talán nemsokára Győrött új magyar színház fog épülni, 32 de az év végén már keserűen állapítja meg, miszerint a magyar gazda nem építteti újjá istállóját mindaddig, amíg egy pár ökrét agyon nem üti a leszakadt tető; ugyanígy a győriek sem fognak új színházba menni, amíg rájuk nem szakad a régi. 33 1848 elején a színházegylet Bezerédj Ignác elnöklete alatt tartott üléséről felszólítást küld a városnak, hogy a már igen kopott és sok tekintetben hiányos felszerelésű színháznak (amely neki évente szép jövedelmet hoz) legalább hasznavehetőbbé tételéről és kijavításáról gondoskodjék. 34 így hát a győriek egyre-másra tovább zsörtölődnek azon, hogy ha az elavult függöny leszakad, új nem kerül a helyébe, s az agyonfúrt ajtók és ablakok, a kopott és átlyuggatott színfalak már nagyon magukon viselik az idő múlandóságának jeleit. 35 Az előadások alatt a rozoga csapszékben ugyanazok a székek találhatók, amelyek az előző felvonásban Mátyás király tróntermét „ékesítették". 36 A városát szerető, érte áldozni is tudó győri lokálpatriótát Czech János, a Magyar Tudós Társaság tagja, 1820-tól törvényszéki jegyző, 1824-től tanácsnok, 1831-ben polgármester, 1836-ban főbíró (polgármestersége alatt jelentős tereprendezési munkákat végeztek, gondoskodott az utcák rendezéséről, a folyók szabályozásáról, a sétatér megteremtéséről, az árva- és szegénygondozás megszervezéséről), a fáradhatatlanul kezdeményező, ugyancsak nagy műveltségű, zeneés színházbarát Ecker János (a közvilágítás megszervezése és az artézi kút furatása az ő nevéhez fűződik), vagy a már említett, vagyonát a városra hagyó Bisinger József üvegesmester egyaránt példázzák. 37 De többek között megemlíthetjük az olasz földről fiatalon ide települt Lucárdy Ferenc nevét is, aki a gyáralapítás mellett azzal is szolgálta a város érdekeit, hogy szenvedélyesen igyekezett az elhanyagolt területeket (mocsaras részeket, a volt téglaégetőt) megvásárolni és hasznosítani. (Ez utóbbi célból olasz munkásokat csalogatott Győrbe, akik olcsóbban dolgoztak neki.) 38 Bizonyára sokak tetszésével találkoztak 1847-ben a Hazánk egyik névtelen levelezőjének ábrándozásai Győr fejlődéséről: a bástyadöntés befejezése után a győri Duna-partot „természet szerint a pesti mintájára" négyszögletű kövekkel kövezik ki. Kiépül majd a gőzhajó állomása, amitől nem messze szép és kényelmes hotelben szállhatnak meg az utasok. A Duna partjait új, háromemeletes házsorok fogják szegélyezni. A városképbe bele fog tartozni az új színház épülete, nemkülönben a vaspálya indóháza is, ahová hosszú kocsisorok hozzák majd a jobbára külhoni utasokat. . . 39 422
