Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. III.

nyítékokat jelentenek a koporsók jelenlétére, a koporsóba temetés általánosságára. 3.3. A csontok elmozdulásáról mondottak a leletekre is vonatkoznak. Könynyen belátható, hogy a koporsóba helyezett tárgyak éppúgy ki vannak téve a bedőlés okozta elmozdulásnak, törésnek, mint maguk a csontok. Különösen szembetűnő az agyagedények helyzete. Nyilvánvaló: az edényeket nem üresen tették a sírba (egykori tartalmuk ugyan mindmáig ismeretlen — néhány szórványos megfigyelés: állatcsont, tojás az edényben, ill. a foszfáttartalom vizsgálatára vonatkozó kísérlet nem hozott megnyugtató eredményt). Következik ebből, hogy eredetileg minden edényt talpára állítva helyeztek el. Ha koporsó nélkül, pusztán a földre állították volna az edényeket, a gödör betemetésekor az edények tartalma máris tönkrement volna. Fedőt ti. egyetlen avar kori sírban seni találtunk. Elképzelhető, hogy fa(vagy egyéb pusztuló szervesanyag-) fedőt alkalmaztak. Ez esetben is azt várnánk azonban, hogy az edények zömmel talpon állva kerüljenek elő, hiszen a frissen betemetett gödör földje szorosan körülöleli őket. Csakhogy nem ez a helyzet. A tápi temető eddig feltárt sírjai közül 56 tartalmazott agyagedényt. Több sírban fából (vagy egyéb szerves anyagból) készült edényt (tömlőt) figyeltünk meg, ezeket itt nem tudjuk figyelembe venni. Nem értékelhető szempontunkból 9 sír edénye (2., 17., 32., 43., 52., 67., 80., 97., 110. sírok), részben a bolygatás, részben az igen rossz megtartás, egy esetben a megfigyelés hiánya miatt. A 47 értékelhető esetből 31-ben eldőlve került elő az edény (66%) ! Ez a magas arány csak akkor lehetséges, ha az edényeket nem fogta szorosan a föld: üregben = = koporsóban voltak. További megfigyelések támogatják feltételezésünket. A 92. és 111. sírok esetében kölcsönös helyzetükből nyilvánvaló volt, hogy a bedőlt koporsódeszkák nyomták el az edényt. Az 55. és 101. sírok edénye üres volt — nem telt meg földdel. Valami megvédte tehát a töltelékföld megszilárdulásáig. A 101. edénye eldőlt — ez önmagában elég magyarázat lenne. Az 55. sírban azonban az üres edény a talpán állott — itt tehát az elmondottak szerint vagy fafedőt kell feltételeznünk, vagy koporsóra kell következtetnünk. Az elszíneződéssel vagy koporsópántokkal igazolt esetek (27) közül 5 esetben nem tudtuk megfigyelni az edény helyzetét. A megfigyelhető koporsóban, illetve anélkül előkerült elmozdult edények száma ugyanolyan megfelelést mutat, mint amit a koponyák elmozdulásánál tapasztaltunk : megfigyelt eset 47 — koporsónyommal 22 — 46,8% elmozdult edény 31 — koporsónyommal 14 = 45,1% 66% 63,6% Ninas nagyobb esélye tehát az elmozdulásnak a megfigyelt koporsós sírokban, mint a többiben, nincs tehát akadálya annak, hogy azokban is koporsó egykori jelenlétére következtessünk. Az eldőlt edények egy része — és további meg nem figyelhető helyzetű edények is — összetört a sírban. Ezt a föld nyomása önmagában nem indokolja, fel kell tételeznünk (éppúgy, mint a koponyák esetében), hogy a töréseket a koporsó beszakadása okozta (11 eset). Elemzésünk alapján bizonyítottnak vehetjük, hogy Tápon az ilyen nagy számban előforduló eldőlt vagy összetört edény a koporsóhasználat általánosságának jele. További vizsgálatokat igényel annak eldöntése, hogy ez a korreláció országosan is érvényes-e, vagy sem. öl