Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Gecsényi L.: Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a XVII–XVIII. sz. furdulóján
III. A XVIII. század első évtizedeiben a Győr vármegye földjét és gazdaságát leíró hivatalos íratok, továbbá Bél Mátyás híres történetföldrajzi ismertetése egyöntetűen hangsúlyozták az árvizek, belvizek óriási pusztításait, a homokos földek terméketlenségét. 52 A két Duna, a Rába, Rábca, Pándzsa mellett a három ún. Bakony-folyás és a dombokról lezúduló esővíz elöntései, a Szigetközben uralkodó ködök jellemezték a megye területét. A természeti tényezőkkel összefüggésben az 1715. évi országos összeírás készítői a szántóföldek minősítésénél 65 település közül csak kettő (Koroncó és Gyirmót) határát minősítették jónak, viszont 12 határt terméketlenként jelöltek. A víz, a köd és a kedvezőtlen talajviszonyok megnehezítették a gazdálkodás legfontosabb ágazatát, a szántóművelést. A szántóföldekről ugyancsak két helyen jegyezték fel, hogy könnyen művelhetőek, míg 33 helységben nehezen művelhetőként értékelték őket. A Csilizközben, Kulcsodon, Radványon és Véneken a határ az előző évi áradások miatt szántóföldi művelésre nem volt alkalmas és kaszálni is csak nagy nehézségek árán lehetett. A Szigetközben a Duna (Szőgye, Vének, Zámoly, Dunaszeg, Hédervár, Ásvány, Révfalu térségében), a Tóközben a Rába és Rábca áradásai miatt maradtak műveletlenül a földek. Â természeti tényezők mellett, más oldalról, a háborús idők hatása is megmutatkozott a szántóföldi művelésben. 11 helyen hiányoztak az igavonó állatok és hét esetben emiatt nem szántották fel a földeket. Zámolyon közel 25%, Öttevényszigeten 20%, Kónyban 10% volt a vetetlen föld aránya. Összességében a megyében 25 716 pozsonyi köblöt befogadó szántót vettek nyilvántartásba, ebből 24 187 köblös föld volt ténylegesen bevetve. 52 / 3 Ezenfelül 269 1/4 köblös irtásföldet is találtak. A fejlődést mutatja, hogy öt év múltán a vetésterület 47 652 köblösre nőtt, azaz majdnem megduplázódott. A hallatlanul gyors növekedés okát éppen a háború utáni konszolidáció előrehaladásában és ezzel összefüggésben a népesség, valamint az igavonóállat-állomány gyarapodásában látjuk. Az állatállomány alakulását 1713 és 1719 között a települések több mint egyharmad részében ismerjük. A növekedés aránya e falvakban átlagosan elérte a 40%-ot. A gyarapodás nemcsak abszolút számokban, hanem belső arányaiban, az igavonó állatokkal rendelkezők számának és az egy jobbágygazdaságra jutó állomány növekedésében is kifejezésre jutott. Emelkedett a 4 és 6 ökrös gazdák, valamint kétlovas gazdák száma. Mindez lehetővé tette a szántóföldi művelés kiterjesztését. A megyében 1720-ban egy falura 601 pozsonyi köblös vetésterület jutott. Az átlag azonban igen eltérő határértékeket takart, amennyiben a Csilizközre 105 (1715:47), a Szigetközre 421 (1715:294), a pusztai és sokoróaljai területre 823 (1715:526), a Tóközre viszont 1057 (1715:590) köblös átlagok voltak jellemzőek. Ezen belül is a tóközi Öttevény és Kóny, a pusztai Pér és Szentiván 2000 köböl, Abda, Börcs, Bezi, Markota, Patona, Mezőörs, Tápszentmiklós, Tét, Gyarmat, Kajár, Zámoly 1000 köböl feletti szántóval rendelkezett. A Tóköz szántóföldjei nem utolsósorban a hódoltság határain kívüli védettebb fekvésnek köszönhették kiterjedtségüket. Noha a természeti erők itt is pusztítottak, a háborús károk kisebb mértékben és rövidebb ideig sújtották a lakosságot és vagyontárgyait. A fent említett jobbágy telki szántóföldeken kívül több helyütt a jobbágyok használták az üresen álló telkek tartozékait, illetve a szomszédos puszták földjeit, így Vámoson 480 köblös, Nagybarátin 160 köblös szántókat műveltek a telki állományon kívül. A beziek Utal pusztát, a patonaiak Koós és Szekeres 390
