Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Dóka K.: A Rába felmérése a XIX. század első felében

eredményei alapján felrajzolta a folyó pontos hossz-szelvényét. A mérést kiegészítette a mellékfolyók torkolati szakaszának adataival. 1833. április 13-án készült el a jelentés, amely a folyó első szabatos vízrajzi leírása mellett a Rábavidék tudományosan megalapozott rendezési tervét is tartalmazza. A változatos életpályát befutó, ebben az időben mindössze 34 éves mérnök páratlanul érdekes beszámolója a korabeli hidrológiai számítások módszereibe is bepillantást nyújt.

66 A jelentés első része a revízióról számol be. Keczkés véleménye szerint a vízrajzi felmérésnek az egész folyóra ki kell terjedni, az eleve szerencsétlen, ha szakaszonként kezdenek hozzá. Ezért ő az egész folyót vette vizsgálat alá. Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít a malmoknak, mint a helyi mérnökök. Azok gátjait a felmérés óta is megemelték, és jóval több kárt okoznak, mint azt a megyei földmérők gondolták. A beszámoló második része a Rába vízrajzi leírása. Keczkés bemutatja a folyó eredetét, a folyóvölgy szélességét, utal a kb. 3000 km

2-nek vett vízgyűjtő terület domborzati viszonyaira. Részletesen leírja, hogy a Rába az egyes nagyobb települések határában milyen irányban folyik. A Lapines, Gosztony, Sorok, Gyöngyös, Repce, Herpenyő, Marcal vízhozamának, vízjárásának, árvizeinek vizsgálatával az őket befogadó Rába ingadozó vízjárására keres választ. Utal a Hanság keletkezésére, lecsapolásának lehetőségeire is.

67 Ezután a partok és a meder bemutatása következik. Leírja, hogy Vas megyében a völgy csak néhány száz méter széles, a part általában magas. Lapály csak a jobb parton van, és kevés az árvizes terület. A Rába több éles kanyart vesz, és helyenként már morotvák is láthatók. Gátak nem épültek, csak Nick környékén, azoban ezek már nem a Sopron megyei védművekhez kapcsolódnak. Sopron megyében végig gátak kísérik a partot. Problémát jelent, hogy nem egységes tervek alapján épültek, és a mentesített terület alacsonyabban fekszik, mint a nagy víz szintje. Győr megyében valamivel magasabbak a partok. A megye azonban a Duna visszaduzzasztó hatása miatt is sokat szenved. A folyópart leírása után rátér a meder állapotának ismertetésére. Elmondja, hogy Vas megyében a meder változásoknak van kitéve. Ennek oka a mellékfolyók ingadozó vízjárása, valamint a durva, görgetett hordalék. Sopron megyében már kevesebb a medervándorlás, majd Győrnél egészen megszűnik. A meder Vas megyében köves és homokos, Sopronban és Győr megyében a homok mellett néhol agyag és iszap borítja a mélyét. A feliszapolódást a rendezetlenül épült malomgátak idézték elő. Sok a probléma az éles kanyarulatokkal, az elhanyagolt mederben található fákkal, kövekkel. A jelentés harmadik fejezete a Rába hidrometriai leírása. Keczkés először a folyó esését vizsgálta meg. Mérései szerint a Rába összes esése a határtól a torkolatig 141,5 m. Ebből a malmok 1/3 részt elvonnak, és így csak 105,5 m lesz az összes esés. Mivel a folyó hossza 253 km, a relatív esés km-enként 42 cm.

68 Vas megyében két és félszerese a Győr megyeinek. Leírásában ezután részletes beszámoló következik az egyes malmok helyzetéről, gátjaik magasságáról. A folyó közepes vízhozamát a sebesség és a mederszelvény alapterületéből számította ki. Véleménye szerint ez az a maximális vízmennyiség, amit a Rába még kiöntés nélkül le tud vezetni. A mérés eredményei — az egyes vizsgált pontokon a következők : 368