Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Dóka K.: A Rába felmérése a XIX. század első felében

felvidéki földbirtokost nevezték ki a Rába vidékére.

43 Ö sem boldogult műszaki személyzet nélkül. Mivel a gyakori biztos változás sem a helytartótanácsnak, sem az építési igazgatóságnak nem volt jó, engedélyezték, hogy Öry Dániel, a hajózási igazgatóság egyik mérnöke (később vezetője), a helyszínre utazzék és elkészítse a szabályozási tervet.

44 Öry terve már a mederszabályozáson alapult. Radikálisan rendezni kívánta a torkolat kérdését. Azt javasolta, hogy a Rába és a Duna között ássanak 6,2 km hosszú csatornát, amely képes a nagy víz levezetésére is. Szó volt a kanyarulatok átvágásáról. A merész terv megvalósítása esetén a folyó hossza két és félszeresével csökkent volna. A lefolyási viszonyok javítása érdekében szabályozni kívánta a malmokat, a hidakat, kitisztítani a folyót.

45 A tervezet a megyék, Győr város és az építési igazgatóság részéről is kritikát kapott. Főként a torkolat megoldását bírálták. Az volt a probléma, hogy a várost megkerülő csatorna 4 országutat keresztez, magánterületeken halad keresztül, ami a költségeket rendkívül megnöveli.

46 A terv — akár módosított, akár eredeti végrehajtása — és a részlettervek kidolgozása azonban a folyó egyidőben történő, teljes felmérését halaszthatatlanná tette. A munkát a folyó osztrák szakaszán már 1816-ban végrehajtották. A térképező mérnök 360, a figuráns 180 napig dolgozott, 3 napszámos segítségével. A munka elvégzéséért a térképező 8, a figuráns 2 Ft napidíjat kapott, rendes fizetésén kívül.

47 A magyarországi Rába-szakaszok közül a torkolatvidék felmérése volt a legfontosabb, mivel Öry tervét itt érte a legtöbb bírálat. 1817-ben a helytartótanács itt rendelte el elsőként a felmérést azzal, hogy e munka a teljes Rába-mappáció része lesz. A feladatra Király György Győr megyei mérnököt jelölték ki, aki már foglalkozott korábban is szintezéssel. 1818. október 6-án a helytartótanács kérte az építési igazgatóságot, hogy adjon utasítást a munkához. Az 1818. november 14-én kiadott instrukció a legrégebbi térképezési szintezési utasítások közé tartozik.

48 Előírja, hogy készítsenek egy részletes helyszínrajzot a Duna, Rába, Rábca győri szakaszáról. A térképen tüntessék fel az országutakat, jelöljék meg, hol vannak magánterületek. Ezután szintezzék a Rába jobb partján a partot és a víztükröt. A lécek egymástól 100 öl (= 189 m) távolságban legyenek. A méréshez 3 láb (=94,8 cm) hosszú, 3 hüvelyk (=6,89 cm) széles léceket használjanak. Ezeket verjék be a földbe és földhányásokkal erősítsék meg. A part és víztükör szintezése után fel kell mérni a kiásandó csatorna helyét. A völgy legmélyebb részén jelöljék ki a szintezési fővonalat, majd ettől jobbra és balra 22 m távolságban két mellékvonalat. Az alappontok bemérése után 95 méterenként a három szintezési vonal között vegyék fel a völgy keresztszelvényét.

49 A munkát ismételjék meg, hogy az eredmény pontos legyen. Az ellenőrzésre azért volt szükség, mert ez a szintezés nem előre-hátra leolvasással, hanem csak egy irányban történt, és így nagyobb volt a hibalehetőség. Az utasítás előírta, hogy a munkáról jegyzőkönyvet vezessenek. Vegyék fel a torkolat közelében 9,45 méterenként a Kis-Duna és Rába keresztszelvényeit, és ezt térképen is ábrázolják. A keresztszelvényekről a rajz 1:145 méretarányban készüljön, jelöljék meg rajta a legnagyobb és legkisebb vízállást. Győr megye vezetősége úgy látta, hogy Király György nem tud megbirkózni a feladattal. Kérte a helytartótanácsot, hogy kölcsönözzék számukra a szükséges műszereket, és az építési igazgatóság küldjön ki valakit a munka elvégzésére. A helytartótanács nem teljesítette a kérést. Előírták, hogy a megye vásárolja meg a műszereket, hiszen azok a mérnök számára a napi munkához is 355