Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Dóka K.: A Rába felmérése a XIX. század első felében

A Rába — főként a felső szakaszon — nagy mennyiségű, durva, görgetett hordalékot szállított. A hordalék lerakódása következtében a síkságon éles kanyarulatok képződtek, amelyek túlfejlődve gyakran jelentettek árvízveszélyt. A partokon buja növényzet nőtt, a fákat, köveket időnként ki kellett volna kotorni a mederből. A meder állapotát rontotta az emberi beavatkozás is. A folyó esésének hasznosítására épített malmok növelték a feliszapolódás lehetőségét. Ugyanezt eredményezték a kis nyílású hidak. A Rába árvize tavaszi hóolvadáskor (február) és júniusban szokott tetőzni. Különösen a tavaszi árvíz volt veszélyes. A Vas megyei területeken ez kisebb problémát jelentett, mint a győri medencében. Körmendnél 2—3, Rábatoroknál 3—4, Arpásnál, Bodonhelynél 6—8, a folyó alsó szakaszán 10—14 nap alatt vonult le az árvíz.

14 A mellékfolyók közül a Herpenyő, a Gyöngyös, Pinka, Lapines szokott kiönteni. A Marcal általában nem áradt meg. A Repce a Hanságot, kisebb mértékben a Rábaközt öntötte el.

15 A Rába saját völgyén kívül a Marcal és a Rábca felé is ki szokott törni. A Rábca völgyét Ragyogóhíd felett, a Marcalét pedig a Bolgát-völgy ön keresztül (Ómalomsok és Kis-Árpás között) árasztotta el a Rába vize.

16 Az elöntött terület nagysága a nyári árvizeknél 63 000 hold, februárban pedig 150 000 hold szokott lenni a XIX. század eleji megfigyelések szerint. A Rába-vidék az ország egyik legtermékenyebb területe, és ezzel együtt mindvégig igen sűrűn lakott vidéke volt. A mezőgazdasági termékek értékesítését a nagyvárosok (Győr, Pozsony, Bécs) közelsége könnyítette meg. A terület benépesedése már a XII—

XIII. században megkezdődött. Először a győri medence és a Rábaköz falvai népesedtek be (Abda 1153, Markotabödöge 1161, Mórichida 1228, Rábapatona 1253, Rábaszentmihály 1204, Kisbabot 1222, Gyirmót 1267 — az első okleveles említés), míg Vas megyében később indult meg a betelepedés.

17 A török pusztítás a területen érzékeny nyomokat hagyott, mivel azonban az elpusztított területek újratelepítése az északnyugati megyék felől történt, a Rába-vidék már a XVIII. század elején sűrűn lakott hely volt. A Rába mentén — felmérés és szabályozás alkalmával 87 települést tartottak számon. Ezek össznépessége 1785-ben, az első népszámlálás idején, 40 392 fő volt. Községenként átlag 469 lakos élt. 1000 főnél több csak a mezővárosokban található (Rábacsanak, Ostffyasszonyfa, Szany, Körmend). 500—1000 lakos volt Koroncó (712), Rábapatona (797), Mórichida (653), Üjmalomsok (577), Rábaszentandrás (518), Marcaltő (517), Rábaszentpéter (614), Vág (516), Páli (974), Pápóc (679), Kecöl (502), Csönge (610), Sótony (573), Nyögér (507), Kám (545) községekben. A legkisebb falvak voltak Ómalomsok 137, Balozsa 121, Kis-Mákfa 173, Rátót 160, Alsó-Berkifalu 120 lakossal.

18 1828-ban összesen 46 065 volt a Rába menti falvak népessége. Egy falura átlag 529 fő jutott. A lassú, egyenletes fejlődés többé-kevésbé minden települést érintett, különösen Bodonhely (470—537), Marcaltő (517—655), Edve (286—365), Pápóc (679—914), Kecöl (502—679) lakossága gyarapodott. A települések határának egy részét a Rába ártere foglalta el. 2000 holdon felüli ártér a szabályozás előtt Rábapatona, Csécsény, Sitke, Ikervár, Rum, Körmend községekben és városokban volt. Győr megyében néhány Rába menti község határának nagyobbik fele tartozott a folyó árteréhez: pl. Rábaszentmihály esetében 2374 holdból 1483 hold, Csécsénynél 3238-ból 2040, Árpásnál 2419-ből 1890.

19 A sűrű lakosság, a termékeny terület, a jó értékesítési lehetőségek a mező347