Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
H. Kolba J.: Gótikus kelyhek a győri székesegyházban
oldalt ezüst csavart indák zöld zománccal. Lefelé több párhuzamos sodrony végén fehér pettyekből álló rózsák látszanak. Alul három nagyobb zománcos kör. A talp szárán, ötszög alakú lemezeken, kék, ill. zöld alapon ismétlődik a zománcdíszítés. Az alsó rövid száron kis fehér pont, felette hosszabb indán piros szirom. Erősen csavart szár, végén fehér rózsácska. Feljebb szív alakú, az alappal egyező színű levél, jobbra „S" alakú sodrony végén három fehér zománcpont. A talpat öntött, hatélű borda zárja, felette pártázat: középen széles, a sarkakon egy-egy párkány. A talp kicsit belecsúszik az alsó szárgyűrűbe, melynek hat oldalából minden másodikon szögletes szirmú virág látszik, és közben díszítés, mely vésett kis „r" betűt utánoz. A nódusz lapított pogácsa alakú. Két oldalán gerezdes, hegyes domborított hat levél. A küllők virágkehely alakúak, hat szirommal, melyek peremén félkör alakú sodronyszál, belül nagy gömbös bibe. Zománc itt nem volt. A kuppa pohara új, Dianas jeggyel és ANDERS cégbélyegzővel, a XIX. század végéről. A kuppakosár filigrános, bőrtűs. Kettős sodronykörökben, az éleken, találkozó pontokon, középen gömböcskék. Közben hat élére állított, ovális sodronyos mező zománccal díszítve. (12. kép) Váltva kék és zöld alapon: két csúcsában szív alakú levelek sodronyszála, az alapzománccal kitöltve, középen fehér szirmokból rózsa és két nagyobb piros pont. A kuppakosarat felül is kettős sodrony határolja, alatta sorban gömbök. Legfelül pártázat vékony, szögletes levelekből, valószínűleg új, két részből forrasztva. A kelyhet filigrán részletei alapján a XV. század 80—90-es éveire keltezném. Zománca sem olyan finom sodronyszálak közé készült, mint pl. a Telegdikehelyén, nagyobb szériában készítő korszakhoz, tehát a századvéghez köthető. Kevés formai ötlettel kápráztat: szív alakú levelek és a főleg körökből alakított virágok váltakoznak. Analógiát nem nehéz találni, a sodronyzománckelyhek jó része csak ezzel a mintával készült. Hasonló szirmokból áll a Széchykehely legtöbb virága (a Suky-kehely virágai kisebb körök — sűrűbben), a pozsonyi dóm kisebb sodronyzománcos kelyhe, 29 az MNM ismeretlen lelőhelyű kelyhe, 30 valamint a szakolcai kehely. 31 Nagyrészt erdélyi származású analógiák alapján ezt a kelyhet is ottani munkának vélhetjük. Származására adatunk, nincs, nem lehetetlen, hogy ez a kehely is Napraghy Demeter átmentett ajándékai közül való. (L. 8. jegyzet.) A zománcos csoportból a vésett díszű kelyhekhez a kincstár egyik legpompásabb remeke jelenti az átmenetet, mely talpán, nóduszán és kuppapoharán vésett, de a küllőkön és a szárgyűrűkön zománccal díszített kehely. 32 Sajnos, származásáról semmit nem tudunk, a rajta levő címer egyelőre nem azonosítható. 32 4. számú kehely. (13. kép.) Aranyozott ezüst, tűzaranyozású. Talpa hatkaréjos. Sima, vízszintes pereme széles szegéllyel hajlik a függőleges karéjokhoz, amelyet apró virágok koszorúja övez. Erre fekszik a talplemez, a széleken és a karéjok közötti sima szalagkerettel. Ëzek a lemezek a XV. századi vésett emlékek kiemelkedő példányai: a felszínbe vésték a kanyargó leveleket — más-más mintával. Egyiken „S" alakban hajló ág leveleit, mellette széthajtott szimmetrikus levelek közepéből nagy tölcséres virágokat emelt ki az ötvös. Másik lemezen nagy virágokat vésett egymás fölé. A szép ornamentikát hálós vésés emeli ki, mely igen hasonlít a XIV. században is kedvelt traszírozáshoz (körtvélyesi cibórium 33 ). A véső vonal veze317
