Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Timaffy L.: Családi gazdálkodástól a szocialista közösségig. III.

busszal. Egy óra oda, vissza pedig egy és háromnegyed óra az utazás, a buszra várakozással együtt. A buszjegyért 190 forintot fizetek havonta, a többit a gyár adja. Ez megéri. 1972-ben elvégeztem egy szakmunkástanfolyamot, és kitanultam a gyapjúfestő szakmát. Azóta itt dolgozom, mint szakmunkás. Még ebben az évben eladtam otthon minden állatomat, felszámoltam a ház körüli gazdaságot. Három műszakban dolgozom. Otthon étkezem rendesen, a gyárba hazait viszek. Ha hazaérek, a ház körül dolgozgatok egy kicsit, fát vágok, javítgatok. Elolvasom a Kisalföldet, este rádiót hallgatok. Tévénk nincs, nem szeretem nézni. Kilenc óra körül lefekszem mindig, mert négykor kelni kell. Ha éjjeli műszakos vagyok, az a legrosszabb, mert az éjjeli műszak agyoncsapja a napot. Reggel, amikor hazaérek, aludnom kell, aztán már megint hamar este van, indulni kell a gyárba, nem érdemes semminek nekifogni. Szabad szombaton sokszor túlórázom, részt veszek a kommunista szombatok munkájában. Ha van egy kis időm szombaton és vasárnap délelőtt, a bátyám kis szőllejébe járok ki segíteni vagy más jó barátoknak segítek visszasegítésért, áldomásért, de pénzért nem. A gyár zaja, pora után azért jó egy kicsit kint dolgozni a friss levegőn. Vasárnap délután szundítok egyet, aztán összejövünk a barátokkal hol itt, hol ott beszélgetni meg kártyázni. Az a legjobb benne, hogy semmire sincs gondom, nem úgy, mint a gazdaságban volt. Moziba, színházba nem járok, könyvet se szeretek olvasni. A régi családi házban lakunk, új bútorunk sincs. Még mosógépünk se, az asszony most is teknőben szeret mosni. Jól érzem magam így, nem bántam meg, hogy elmentem a gyárba, inkább csak azt, hogy miért nem hamarabb, mindjárt a fogság után fogtam bele." Ahány ember, annyiféle élet. Sokszínű mozaikokból tevődik össze a társadalom. A tanulmányomban leírt felmérések, adatok ismeretében összegezésül megállapíthatjuk, hogy a parasztság átrétegződése, vagyis a munkássá válás igen sokrétű folyamat. Kezdetben még a régi falusi életforma az erősebb és a kétlakiság, az otthoni és az üzemi helytállás nehéz erőpróbára készteti az embert. Nyolcórás üzemi munka, két-három órás utazás után még négy-öt órás munka a gazdaságban, napi tizennégy-tizenhat órás nehéz fizikai megterhelést jelent. Később aztán, ahogyan nő begyakorlottsága, szaktudása, egyre jobban kötődik már a munkahelyéhez, és ennek arányában lazulnak meg a régi otthoni kapcsolatok. Ez sokaknál a háztáji gazdálkodás feladásához vezet, másoknál a városba költözéshez. Legrövidebb az ifjú nemzedék útja, idegenkednek a mezőgazdasági munkáktól, szakmát tanulnak, és így olvadnak be a munkásosztályba. Az átrétegződés szociális képe örvendetes. A múlthoz viszonyítva életszínvonaluk hatalmas fejlődését láthatjuk. Főképp azok a családok élnek az átlagosnál jóval jobb életkörülmények között, ahol a szülők vagy a feleség elvégzik a háztáji gazdaság munkáját az iparban dolgozó és jól kereső egy-két családtag mellett. Az új házak, egészséges, korszerűen berendezett lakások, a háztartások gépesítése, egészséges, korszerű táplálkozásuk, divatos öltözködésük lassan teljesen eltünteti a falu és város közti régi különbségeket. A művelődés képe már problematikusabb. A munkásosztályba átrétegződő falusi ember egyre jobban eltávolodik a régi falusi kulturális közösségtől, nem vesz át hagyományokat, de nem tud a munkásosztály körében sem gyorsan gyökeret ereszteni. így elég nagy számban gyökértelenül élnek a két kultúrkör között. Ezek célja csak az anyagi jólét, amivel nem emelkedik együtt műveltségük. A párt, a KISZ, a szocialista brigádmozgalom nagy segítséget jelent a mun308