Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Timaffy L.: Családi gazdálkodástól a szocialista közösségig. III.

járni dolgozni, és nagyon jól érzem magam a munkások között. De azért azt is meg kell mondani, hogy sokszor megsajdul bennem valami: húz vissza a föld." Nagybajcs, 3. sz. adatközlőm, sz. 1952-ben, szakmunkás. „A felszabadulás előtt apáméknak 15 hold földjük volt. Aztán belépett a tsz-be és most állatgon­dozó. Otthon is van szép állományunk: öt szarvasmarha, tíz sertés, szerződéses, hetven tyúk meg kacsák, libák. Édesanyámmal ketten végzik otthon a háztáji munkát. Négyen vagyunk testvérek. A nővérem már férjnél van, idősebb bá­tyám tanár lett, fiatalabbik bátyám pedig lakatos szakmunkás a Vagongyárban. Az általános iskola után én is szakmunkásképzőbe jártam, és most szakmunkás vagyok a győri Hűtőházban. Mindenünk megvan, ami csak kell. Az árvíz után szép, új házat épültünk, új bútorok vannak benne és minden háztartási gép. Autónk is van, és bátyámnak még egy motorbiciklije is. Busszal járok be Győrbe dolgozni, és naponta tíz órát vagyok távol hazulról. Ha hazaérek, in­kább a konyhán segítek vagy takarítok, a kertben is szívesen dolgozgatok, csak az istállót nem szeretem. A bátyám se szívesen segít az állatok körül. Mi már nem szeretjük ezt a nehéz paraszti munkát, inkább a gyárban érezzük jól ma­gunkat. Szocialista brigádban dolgozom, velük együtt tanulok, közösen szóra­kozunk, moziba, színházba is eljárunk. Szeretek olvasni regényeket, verseket is. A jó könyveket magam megveszem, ezért könyvtárba nem járok. Szeretem a szép, dallamos zenét is, a modern táncokat. Szeretek divatosan, szépen öltöz­ködni, ezért keresetemet legnagyobbrészt magamra költöm. Már voltam üdülni beutalóval Hévízen, külföldön Csehszlovákiában jártam és Romániában. Van egy komoly udvarlóm, győri fiú, szintén szakmunkás a Textilben. Ha férjhez megyek, szeretnénk lakást venni a városban. Szüleim sokat panaszkodnak amiatt, hogy már nehezükre esik a sok munka és egy gyerekük sem akar ott­hon maradni velük. Az igaz, hogy jó az, ha mindenünk megvan, de azért mi mégis inkább már a városba kívánkozunk." Tényő, 8. sz. adatközlőm, sz. 1919-ben, szakmunkás. „Én még nagycsaládba születtem bele. Tizenhárom hold földünk volt, szántó, szőlő, erdő. Apám, bá­tyám és én együtt maradtunk, együtt gazdálkodtunk, így élt együtt a tíztagú család. Búzát, árpát, rozsot, krumplit, kukoricát meg takarmányt termeltünk és volt még nyolcszáz öl rétünk is. Két tehenet tartottunk, és neveltünk mindig két tinóborjút is, ezeket meghizlalva eladtuk. Egy lovunk volt, de csak igára. Anyakocát nem tartottunk. Malacokat vettünk minden évben négy-nyolc dara­bot a terméstől függően. Meghizlaltunk kettőt magunknak, a többit eladásra. Baromfink volt negyven-ötven darab tyúkféle, 25—30 kacsa, 15 liba. Csirkét, tojást, tömött kacsát és libát adtunk el a piacon. A szőlőt piacra vittük, hetven­nyolcvan mázsát is eladtunk, finom vegyes fajtát. A többit leszüreteltük és volt tizenöt-húsz hektó borunk is a másfél hold szőlő után. Az erdőt a magunk hasz­nára neveltük. Télen licitán vettünk még erdőrészt, ezt vágtuk és adtuk el tűzi­fának, így éltünk a háborúig. Bevonultam katonának és végigjártam az orosz fogságot. Ötvenben jöttem haza és beálltam újra a családi gazdaságba. 1959-ben alakult meg a tsz nálunk, és mi is mindent beadtunk. Mezei mun­kás lettem. így volt egy hold háztájim, ebbe beleszámított ,280 öl szőlő. Tartot­tam egy tehenet, egy vemhes üszőt, hizlaltam két-három disznót, egyet ma­gunknak, a többit eladásra. Takarmányt az egység után kaptam a tsz-től. Ti­zenegy évig voltam egyszerű tsz-tag. 1970-ben jöttem el a gyárba. A kereset miatt hagytam ott, mert a mi tsz-ünk mindig gyengén gazdálkodott és bizony­talan volt a kereset. A gyárban pedig az a legjobb, hogy mindig biztosra van pénze az embernek. Segédmunkás lettem a Richards-gyárban. Naponta bejárok 307

Next

/
Oldalképek
Tartalom