Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Timaffy L.: Családi gazdálkodástól a szocialista közösségig. III.

én meg eljártam dolgozni Ásványra a vízügyhöz. Egy jó barátom Övárra járt a Timföldbe és ő biztatott, hogy menjek vele én is. így kerültem be a gyárba és azóta itt dolgozok. Megnősültem, apám közbe meghalt, és a ház körüli munkákat a feleségem csinálja. Szeretünk állatokkal bajlódni. Van két tehenünk, öt disznót hizlalunk minden évben szerződésre, meg vannak tyúkok, kacsák, libák. A takarmányt úgy vesszük. így anyagilag jól megvagyunk. Az igaz, hogy sokat kell dolgozni érte. A feleségem egész nap le van kötve az állatokkal meg a házi munkával, a négy gyerekkel. Én minden nap busszal járok dolgozni. Oda-vissza három órát visz el az út, nyolcat a gyár, így hát tizenegy órát vagyok távol. Ha hazaérek, kifújom magamat egy kicsit, aztán segítek az asszonynak két-három órát, mire elrendezzük az állatokat. Na, addigra éppen elég a munkából. A tv-t szoktam nézni vagy rádiót hallgatok, meg átnézem az újságot vacsora után. Kilenckor fekszünk le, mert korán kell kelni. A család nézi még a tv-t, de én hamar elalszom rajta. Olvasni nem szeretek, fáradt vagyok hozzá. Moziba se megyek, van elég néznivaló a tévében. A gyerekek, azok járnak inkább meg a kultúrba, KISZ-be szórakozni. Szabad szombaton van elég munka a ház körül, vasárnap délután meg összejövünk az ismerősökkel beszélgetni, kártyázni a kocsmában. Ez a szórakozásom. Űj házat épültünk a régi helyett, a bútorok is újak, a gépek is megvannak, amik kellenek egy mai házba. A fiamnak van motorkerékpárja, azzal jár dolgozni, ő ács szakmát tanult. Egyik lányom érettségizett Óváron, ő most adminisztrátor. Meg vagyok elégedve, nem bántam meg, hogy gyári munkás lettem és itt akarok nyugdíjba menni." Kunsziget, 5. sz .adatközlőm, sz. 1921-ben, betanított munkás. „Nagygazda családba születtem. Amint kimaradtam az iskolából, apám mellett dolgoztam a gazdaságban. Igen szerettem a paraszti munkát. Volt két lovunk, két ökrünk, három tehenünk, csikókat és bikákat is neveltünk, hizlaltunk eladásra. Sertésekkel is szívesen foglalkoztunk. Volt két anyakocánk és hat-nyolc disznót hizlaltunk magunknak meg eladásra. A háború aztán megtépázta szép gazdaságunkat. Azután se tudtunk talpra állni, a sok zaklatás miatt el is ment a kedvem a paraszti élettől. Amikor be kellett lépni a tsz-be, én is bementem. Növénytermesztő brigádban dolgoztam, de nem bírtam megszokni az állandó parancsolgatást, látni a sok hibát, kapkodást, amit a vezetőség akkor elkövetett. Többször összevesztem velük és olyan légkör vett körül, ami miatt elhatároztam, hogy szakítok mindennel. Elengedtek, hát kiléptem. Elmentem dolgozni Győrbe az építőiparba. Itt segédmunkás lettem, kubikoltam, maltert, gerendát hordtam jó néhány évig, de itt legalább nem zaklatott senki, megnyugodtam és beilleszkedtem a többi munkás közé. Elkerültem a vasbetonszerelőkhöz, először csak segédmunkásnak, később már magam is hajtogattam a vasakat, elvégeztem egy tanfolyamot és azóta betanított munkásként dolgozom. Ingázó vagyok. Busszal járok be dolgozni, és az utazással együtt napi tíz órát vagyok távol. Otthon van a ház körül 400 négyszögöl kertünk, ebben megtermeljük a konyhára való burgonyát, zöldségféléket, paradicsomot, paprikát. Tartunk egy anyakocát szerződésre, a malacokból hármat meghizlalunk, egyet magunknak, kettőt eladásra, a többit baconnek leadjuk. A ház körül van baromfink, tyúkok, kacsák, de csak tojást adunk el. Az állatokkal a feleségem vesződik. Ha hazaérek, két-három órát dolgozok én is a ház körül, így ketten ellátjuk a háztájit. Este tv-t néz a család, de én csak a jó műsorokat szeretem. Inkább olvasok. Sok könyvem van, a jó könyveket megveszem. Moziba ritkán járunk, színházba is csak egyszerkétszer egy évben, vasárnap délután, ha jó darabot játszanak. Más szórakozásom nincs, a többi időm a családé és a pihenésé, őszintén mondom, szeretek be306