Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Sergő E.: A döri kerámia. II.
3. Győr A könnyebb piacozási és vásározási lehetőség elég korán Győrbe hozta a döri fazekasok egy részét. A döri fazekasok közül a Szabó család néhány tagja Győrbe is elkerült. Tőlük az 1952-ben a Xántus János Múzeumba került cégtáblát mutatjuk be (30. ábra). A kör alakú piaion domborúan látható 1887. Sz. Gy. Sz. M. felirat. Az évszám és a monogramok alatt egy-egy ujjbenyomásos lécdíszítés látható. Ettől jobbra és balra egy-egy módiival készített virágminta van. A középső monogramot négy, az alsót három kisebb módii díszíti. A kör alakú táblát széles mentőszél keretezi, amelyen háromféle csipkézést is bemutat mestere. A belső csipkesor ujjbenyomással készült; a tetején levő fonott jellegű, csöcsözőfával készült. A keret külső szélén csipkedett díszítés van. A cégér hátlapján bekarcolt feliratot olvashatunk: „Csináltam Szabó Miklós Dőrben 1887-ben." Hátlapja festetlen, mázatlan; eleje fehér alapfestésű, sárgászöld mázzal bevont. A domború feliratok barna mázasak. Ebből a cégtáblából pontosan megállapítható, hogy az e század derekán Győrben élő család ősei: Szabó Miklós és Szabó György 1887-ben még döri fazekasok voltak. Bodonhelyre és Rábcakapiba is elkerült egy-egy Völcsey fazekasmester. Azonban — mivel a bodonhelyi fazekasmester egészen fiatalon meghalt — munkáiból egyet sem sikerült találnunk. A Rábcakapiba költözött fazekas pedig még az 1930-as években felhagyott a mesterséggel. Céhszervezetük Mint korábban említettük, a Csornán dolgozó és ott elhunyt Szabó Jánostól tudtuk meg, hogy a Csornai Vegyescéh céhládáját hol találjuk meg. Ennek nyomán megtaláltuk a ládát, benne az iratokat, pecséteket, bemondótáblát stb. Ez a felfedezés azért volt számunkra nagy jelentőségű, mert az adatközlők egyaránt emlékeztek arra, hogy odatartoztak, de bizonyságát addig nem tudtuk, amíg Csornán fel nem leltük. Ezek az iratok olyan jelentőségteljesek, a céh életét annyira megmutatják, hogy a részletesebb tárgyalás érdekében külön dolgozatban számolunk be róla. összefoglalás Megállapíthatjuk, hogy ennek a ma már lélekszámában kicsiny, de múltjában nagy fazekasközpontnak feldolgozását az alábbi szempontok tették szükségessé : 1. Formavilágában nagyon sok régi hagyományt őrzött meg. Ennek legszembetűnőbb darabja a szaladostepsi. Ennek az edénynek archaikus volta szembetűnő; megjelenése és elterjedése még régészeti résztanulmányokat igényel. Régisége mellett szól az a körülmény is, hogy olyan ételt lehetett benne készíteni, amely a közelmúltban az egész Dunántúlon rituális ételként még ismert volt. 2. A fekete edények és a vörösre égetett edények között egész sora van a középkori formáknak: melence, korsók, kályhaszemek, födök stb. 275