Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Kisházi P.: Megjegyzések a nyugat-dunántúli régi vaskohászati leletek vasérc- és salakmintáin végzett röntgen-diffraktométeres vizsgálatok eredményeihez
hettek a primitív bányász vagy kohász számára is. E telepek mai szemmel nézve többnyire jelentéktelenek, ám a régi bucaolvasztók szükségleteit jól kielégíthették. Mind a Soproni-, mind a Kőszegi-hegység közvetlen szegélyén, magyar területen is ismeretesek ilyen eredetű kisebb agyagvaskő- és kéregvaskő-telepek, illetve gyepvasérc jellegű képződmények elszórtan a fiatal medenceüledékekben, s ezekből származik néhány megvizsgált mintaanyagunk is (17., 18., 19., 20., 21. sz. minta). Sokkal elterjedtebbek és jelentősebbek azonban a két hegység között elterülő felsőpulyai medencében (Becken von OberpuUendorf) vagy más néven lánzséri öbölben (Landseer Bucht), Burgenlandban található ilyen telepek, melyeken a középkorban intenzív bányászkodás folyt az igen nagy számú fejtési nyom tanúsága szerint. 1 2. Az olvasztóhelyeken talált ércek ásványos összetételük szerint javarészt hematitosak (a-Fe2C>3), ritkábban kevert hematitos-limonitosak (a limonit vagy barnavasérc összetétele változó: kristályos és/vagy amorf vasoxidhidrátokból áll; kristályos vasoxidhidrát a goethit = «-Fe203.H20 és a lepidokrokit = = 7-Fe 2 0 3 .H 2 0), valamint egy-egy hematitos-maghemites (y-Fe20 3 ), illetve hematitos-ankerites [= Ca(Fe, Mg) (003)2] érc is akadt; egyetlenegy tiszta barnavasérc sem fordult azonban elő köztük. Ezzel szemben valamennyi eddig vizsgált Sopron és Kőszeg környéki vasas képződmény lényegében barnavasérces (limonitos) jellegű. Ebből kettős következtetést vonhatunk le: 1. vagy nem játszottak szerepet a Sopron környéki — és esetleg más helyről származó — barnavasércek a régi vasolvasztásban, 2. vagy az olvasztóhelyeken talált ércek előzetes pörkölésen estek át. A limonitos ércek előzetes pörkölése mindenképpen kívánatos lehetett, hogy elkerüljék az olvasztás során nagyobb mennyiségű gőz fejlődését. Másrészt a burgenlandi lelőhelyek érce H, Schmid ismertetése szerint gyakran hematitos, bár ezek is rendszerint kevert hematitos-limonitos típusúak (nagyon hasonlítanak a mi 4. és 13. sz. mintáinkhoz). Mindenesetre nem zárható ki teljesen ilyen eredetű természetes, tiszta hematitos ércek előfordulása sem, melyeket a régi bányász vagy kohász jellegzetes vöröses színük alapján el is tudhatott különíteni a barnás színű limonitosaktól. Az előpörkölés kérdése tehát még nem válaszolható meg egyértelműen, további vizsgálatok szükségesek ennek eldöntésére. 3. Úgyszólván valamennyi, olvasztóhelyről származó vasérc egységes szenynyezésként több-kevesebb kvarcot (leggyakrabban fő szennyezőkomponens), csillámot (muszkovit) és földpátot (többnyire plagioklász, olykor káliföldpát), ritkábban pedig kalcitot és kloritot tartalmaz. Ezek a komponensek az eredeti agyagos-iszapos-homokos üledékek alkotói lehettek, melyekben a vasércek kiváltak, illetőleg kiválás közben keveredhettek hozzájuk. E szennyeződések közül különösen a csillámok gyakran makroszkóposán is jól megfigyelhetők. Am ugyanezek a szennyeződések találhatók lényegében a megvizsgált soproni és kőszegi barnavasércekben, valamint a burgenlandi agyagvaskövekben is, ami közvetve szintén bizonyíték lehet azonos származási helyükre nézve. (Itt jegyezzük meg, hogy a 17. sz. minta bőséges kalcittartalma inkább csak limonittal szennyezett mészkonkrécióra, semmint vasércre utal.) Az esetleges pörkölést e szennyeződések — nem túl magas pörkölési hőmérsékletet feltételezve — változás nélkül átvészelhették, miközben csupán a limonit vasoxidhidrátos komponensei alakulhattak át hematittá vagy maghemitté. A felsorolt szennyeződéseknek a salakképződésben is fontos szerepük lehetett (1. később). Összmennyiségük — természetesen — jobb minőségű (nagyobb Fe-tartalmú) ércekben kisebb, 170
