Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Kisházi P.: Megjegyzések a nyugat-dunántúli régi vaskohászati leletek vasérc- és salakmintáin végzett röntgen-diffraktométeres vizsgálatok eredményeihez

MEGJEGYZÉSEK A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGI VASKOHÁSZATI LELETEK VASÉRC- ÉS SALAKMINTÁIN VÉGZETT RÖNTGEN-DIFFRAKTOMÉTERES VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEIHEZ 1974 tavasza óta Gömöri János muzeológussal folytatott többszöri beszélgetés alapján az általa begyűjtött Győr-Sopron megyei régi vaskohászati leletek anyagának jobb megismerése céljából bekapcsolódtunk a bucaeljárás során használt nyersanyagok földtani eredetének lehető felderítésébe. E célból mindenekelőtt a rendelkezésünkre bocsátott érc- és salakminták röntgen-diffraktométerea ásvány-kőzettani vizsgálatát végeztük el,* melynek részletes eredményei a Liszt Ferenc Múzeum régészeti adattárában a kutatók rendelkezésére állnak. (Megjegyezzük, hogy a 27. és 28. tételszám alatt szereplő brennbergbányai — gyaníthatóan ugyancsak régi — salaklelet saját gyűjtésünkből való, melyet földtani térképezésünk során találtunk.) Összehasonlításként — lehető forrás szempontjából — ugyancsak elvégeztük néhány Sopron környéki és egy Kőszeg melletti agyagvaskő, illetve kéregvaskő hasonló vizsgálatát is. Minthogy a szóban forgó terület leletanyagának ilyen jellegű vizsgálata még nem történt meg, az eredmények önmagukban is hézagpótló jelentőségűek. Ugyanakkor feltétlenül további vizsgálatokra lenne még szükség az általánosabb következtetések levonásának lehetővé tételére. Az eredmények komplexebb és egzaktabb értékelése szempontjából nagyon hasznosak lennének egyazon mintadarabról készült többfajta (pl. kémiai, spektrokémiai, ásvány-kőzettani, geofizikai stb.) elemzések. Ilyesformán általános értékelés helyett csak néhány előzetes észrevételt tennénk a kapott elemzési eredményekre vonatkozóan, remélve, hogy további vizsgálatokkal ezek még pontosabbá és szélesebb érvényűvé tehetők lesznek. 1. Az olvasztóhelyekről előkerült ércminták makroszkóposán üledékes kőzet jelleget mutatnak, s csaknem biztosan ki lehet zárni közvetlen magmás és metamorf származásukat. Ez egyben azt is jelenti, hogy az Alpok kristályos palái közvetlenül nem, legfeljebb közvetve, lepusztulásuk révén vehettek részt létrehozásukban. Eredendő lelőhelyüket tehát legvalószínűbben az Alpok előterének üledékgyűjtő medencéiben kereshetjük, ahol anyaguk részben felszín alatt cirkuláló mállási vasas oldatokból válhatott ki karbonátos (sziderites, ankerites), vasoxidos (hematitos) vagy vasoxidhidrátos („limonitos") ércként. Az ilyen szárazföldi vasércek gyakran konkréciós megjelenésűek, vagy kissé nagyobb kiterjedésű, de vékony vaskérget alkotnak a felszín közelében. A mállási vasas oldatok bekerülhettek azonban a szárazföldi vizekbe is, és alkalmas helyen kiválva gyepvasérc, mocsárérc vagy tóérc keletkezhetett. Mindezek a vasérctípusok a felszínen vagy a felszín közelében találhatók, s így könnyen hozzáférhetők le169