Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Tóth J.: Tarjánpusztai vaskohó archeomágneses vizsgálata

kori helyzetét és megmérjük mágnesezettségét, meghatározhatjuk a minta égetésekor ható földmágneses tér jellemzőit. Fordítva pedig, ha ismerjük a Föld mágneses terének változását, meghatározhatjuk a minta korát. A Föld mágneses terének változását leíró görbéket (intenzitás, inklináció, deklináció) kísérletileg határozhatjuk meg ismert korú minták mágnesezettségének mérésével. Ezen görbék ismeretében más minták kora már meghatározható. A módszer alkalmazhatóságának az szab korlátokat, hogy a Föld mágneses tere nemcsak időben, hanem térben is változik. így a változását leíró görbéket néhány száz kilométeres sugarú körzetekben meg kell határozni. Az archeomágneses kormeghatározás lehetőségét Eötvös Loránd már 1900ban felvetette, a gyakorlatban azonban a kísérleti nehézségek miatt csak az Ötvenes évek elején kezdték alkalmazni. Ezek a nehézségek a fentieken kívül a kellő pontosságú mérés és a mintavétel bonyolultságában rejlenek. Archeomágneses kormeghatározásra csak azok az objektumok alkalmasak, amelyek megtartották égetéskori helyzetüket, vagy legalábbis az égetéskori vízszintes helyzetük ismert, valamint azóta extrém hőhatás nem érte őket, és huzamosabb ideig nem került erősen mágneses tárgy (pl. vas) közelébe. A megmaradt égetett résznek olyannak kell lennie, hogy a sok hibalehetőség miatt több, legalább két-három darab jól kiégett, kb. 25 cm

3-es minta térbeli orientációjának előzetes meghatározásával kivágható legyen. Ezekből a darabokból kerülnek később kivágásra a mérésre kerülő 2 cm élű kockák. 1. ábra. A kohó felülnézetben a mintavételi helyek megjelölésével 164