Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Gömöri J.: Jelentés a nyugat-magyarországi vasvidék Győr-Sopron megyei lelőhelyeinek kutatásáról I.
A kis tarjánpusztai telepeknek több periódusa megfigyelhető. Egy korai avar kori kerámiával datálható objektumban vassalak nem volt. így egyelőre nem tudjuk, hogy a korai avar korban kohósították-e már itt a vasat. Relatív kronológiai alapon is bizonyítható, hogy a feltárt kohók a késői avar korból származnak. Feltételezhetően a IX. században és valószínűleg az Árpád-korban is folyt itt vaskohászat. Nyilván megszakításokkal folyhatott a termelés, hiszen az avar—frank háborúk, majd a magyar honfoglalás az etnikai folyamatosságot megszakíthatta. Az avar kori kohászatot itt ásatásunk bizonyította. A IX. sz.-i vastermelést a Vasasföld II. lelőhely szórványos kerámialeletei alapján feltételezhetjük 93 . (25. ábra.) Az Árpád-kori Tarján környékén korai okleveleink említenek kovácsnépeket a pannonhalmi apátság szolgálatában 94 és a bakonybéli apátság tarjáni javain, ahol 1086-ban kovácsok is laktak. 95 A pannonhalmi apátság kovácsainak lakóhelye a régen Himodnak nevezett Nyalka volt (1. ábra), a monostortól DK-re, ahol 1240 körül több más iparos mellett 23 mansio kovácsot említ az Albeus-féle összeírás. 96 Ezek a kovácsok Miklós nádor 1226. évi oklevele szerint Vasvárról hozták a vasat, és a monostor mellett egy üllőn dolgozták fel. 97 Az oklevélből kitűnik, hogy szolgálatuk ekkor már nem kizárólag a kovácsmesterség gyakorlásából állott, viselniük kellett a szolgálónépek különböző közös terheit. Vaskohászattal pedig már nem foglalkoztak. A kész vasrudakat a központi raktárból vételezték fel. 98 Nováki Gy. tarjánpusztai terepbejárásának salakleletei alapján Heckenast G. feltételezte, hogy az említett 23 mansio kovács munkahelyére a Vasasföld vassalakjai utalnak. 99 Feltevése jogos volt, helytállóságát némileg módosítja azonban az a tény, hogy bár felszíni szórványként Árpád-kori leleteket is ismerünk a lelőhelyek közvetlen környékéről, a feltárt objektumok korábbiak az Árpád-kornál és nem kifejezetten kovácsmesterségre, hanem az azt megelőző munkafázisra, a kohászatra utalnak. Amíg elő nem kerülnek itt a XII— XIII. sz.-i kovácsműhelyek, addig nem vehetjük bizonyosra, hogy itt állt az az üllő, amelyen a Vasvárról szállított vasat feldolgozták. Valószínűbbnek tartjuk, bár egyszeri terepbejárásunkkal nem tudjuk még bizonyítani, hogy az oklevélben említett üllő (kovácsműhely) helyére a ravazdi erdőben XVIII. sz.-i térképen feltüntetett „Kovács-üllő" erdőnév utal. (1. ábra x. 'és 32. ábra.) Ezt a feltevésünket az említett erdőrész salakleleteivel kell igazolnunk. Heckenast G. utalt 100 a Tarján helynév és a „kovácskirály" tarchan 101 nevének összecsengésére. Ebből a szempontból érdemes áttekinteni Győrffy Gy. Tárkány helynevekkel foglalkozó dolgozatát 102 , amelyben feltételezi, hogy ezek a helynevek a X. századi „barbár" szolgáló népi szervezet emlékei, türk kovácstelepek, amelyekhez szláv vasbányászok és kohászok telepei, munkahelyei kapcsolódnak a Rednek-Rudnok helynevekkel. Nagyon érdekesek és kutatásra ösztönzőek ezek a feltevések, és elsősorban a régészettudomány feladata a Tárkány helynevekkel jelölt települések kora középkori emlékanyagát összegyűjteni és értékelni ebből a szempontból. Magunk csak annyit fűzünk a fentiekhez, hogy a szakrális kovács neve a magyar népmesékben „Ország kovácsa", „Égi kovács" 103-ban őrződhetett meg, s ez 'az elnevezés talán a késői avar tarchan (Tárkány) méltóságnév magyarra fordítása. E kérdés megoldásában csak akkor léphetnénk előre, ha a Tarján és Tárkány 'helynevekkel jelölt területek salaklelőhelyeit 104 sorban megszondáznánk és a kormeghatározáshoz szükséges információkat megszereznénk. A Pannonhalma melletti Tarján esetében a hely el139
