Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

D. Askercz É.: Polgári otthonok a 17–18. századi Sopronban

tisch = tálalóasztal is található ezekben a leltárakban. Megváltozik az asztalok faanyaga; a felvett asztalok nagy száma dió- vagy keményfa (29 db). A festetlen bútorok eddigi elnevezése felváltódott, többé nem „weisstisch", hanem „weichen Holz", azaz puhafa, ezekből is elég sokat találunk, de rendszerint pácolva. A korábbiakkal szinte azonos számú a márvány- és kőlapos asztalok száma (5). Az asztallapok formája erősen megváltozik, nagyon sok a kerek, ovális, félovális és a sokszögletű asztal. Ügy tűnik a nagyságra és a formára vonatkozó jelzőkből, hogy ebben a tekintetben is nagy a változás, a nagy és kihúzható asztalok mellett rengeteg a kicsike asztal is. Az asztalokkal együtt 20 esetben vesznek fel szőnyeget is, melyeket ekkor is „nürnbergi"-nek, illetve „törökének neveznek el. Megjelenik ezenkívül a posztóval borított asztal is, elsősorban a játék- és az; íróasztalok ilyenek. Néhány vászonnal és viaszosvászonnal borított asztallal is találkozunk. Az asztalokra vonatkozó adataink és az emlékanyag egybehangzóan tükrözi a két korszak közötti különbséget, s ez egyszerre igaz a szám szerinti és a formai változatokat tekintve is. Ugyanúgy — mint a székeknél — itt sem a festett és festetlen, hanem a nemesebb és kevésbé nemes anyagok használatában mutatkozik a nagy változás. Egyéb berendezési tárgyak Spanyolfal (Spanische Wand) a 17. századi leltárakban egyetlen, a 18. századiakban pedjig 9 kerül felvételre. Ezeket mindig a szobákban találjuk, de a lakószobák bármelyikében előfordul. Tükör (Spiegel) A 17. századi leltárak három tükrével szemben a 18. században 23 a lejegyzettek száma. Ezek keretei igen változatos képet mutatnak, pácolt, faragott, aranyozott keretekben és különféle nagyságban fordulnak elő. Néhány esetben hírt adnak a leltárak különféle tartóállványokról is, de ezek száma nem nagy. Ugyancsak ezt mondhatjuk el a berendezéshez közvetlenül tartozó lámpákról, azaz csillárokról is. Végezetül csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy e csak a bútorokra leszűkített vizsgálat azért volt szükséges, mert a két korszakból megőrzött bútoraink száma — és ez különös erőteljességgel érvényes a 17. századra — nem sejtette azt, milyen mennyiségű és kivitelű bútorral voltak berendezve a 17. és 18. századi polgárság lakásai. A leltárak feldolgozásakor azzal indultunk el, hogy ugyanezt a vizsgálatot folytatjuk a konyhák berendezéseire is. Le kellett erről mondanunk, mert a leltárakban igen kevés, szórványosnak mondható adatot találtunk erre vonatkozólag. Ennek több oka lehet, egyrészt az, hogy a konyhák bútorzata minden bizonnyal sokkal egyszerűbb és sokkal értéktelenebb volt a szobákénál. Az elszórtan felvett adatok azt mutatják, hogy ezek élelmiszer-tároló és edény tartó állványok, illetve szekrények voltak. Mindig puhafából és elsősorban a célszerűségtől alakíttatva készültek, dísztelenül, segítve a konyhai feladatokat. Mint ilyenek nem is képviseltek tehát értéket, és ezért nem vették fel az inventáriumokba. A konyhai leltárak a különféle anyagú sütő- és főzőedényzet felvételére korlátozódnak. Ezekből mindig nagy mennyiséget, valószínűleg a teljes edényzetet leltározták. Erre a későbbiekben még visszatérünk. A mellékterek, élelmiszeres, gabonáskamrák, présházak, pincék tárgyaival e dolgozatban nem foglalkozunk. <m