Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
D. Askercz É.: Polgári otthonok a 17–18. századi Sopronban
',, genähte'', azaz kivarrott, mások pedig „Teppich arbeit"-nek nevezettek, talán gobelin huzatúak voltak. A többi megjegyzés a székek állapotára, nagyságára vagy korára vonatkozik. A 17. században felvettek száma viszonylag kicsi, mindössze 147. A lakásban a helyük változó, erre vonatkozóan a leltáraktól nem is remélhetünk hiteles adatokat, hiszen a legkönnyebben mozgatható bútorok, tehát nem valószínű, hogy állandó helyük volt, mint ahogy az sem, hogy ott vették fel őket, ahol általában használtattak. A 18. századi leltárakban felvett székek száma sokkal nagyobb, két és félszerese az előbbieknek, 311 db. A „Lehnstuhl" elnevezésűek száma kicsi, mindössze 66. A „Sessel" elnevezésű székek viszont igen változatos képet nyújtanak. A legtöbb ekkor is a bőrkárpitozású, 113 db, ezt követi a 89 textillel, posztóval, bársonnyal behúzott, néhány brokát- és kevés lenvászon huzatú szék. Végül 25 db nádazott, illetve szalmaborítású. Egy részük valószínűleg alacsony, fotelszerű lehetett, de erre vonatkozóan a leltárak nem tartalmaznak felvilágosítást. A székek faanyagáról szóló adatok azt mutatják, hogy megnőtt a dió- és keményfából készült székek száma, festett székeket pedig csak két leltárban találunk a 18. század elején. A székek számának ugrásszerű változásánál sokkal figyelemreméltóbb a kárpitozott székek használatában, valamint az anyagok sokféleségében megmutatkozó változás. Pad A 17. századi leltárakban fordul elő. Az összeírt lakások felében szerepel. A legtöbbször „Lehnbanck" elnevezéssel: támlás padok voltak ezek. Egyetlen esetben jegyeznek fel egy szőnyeget, amely a pad takarója volt. A padok formájára, faanyagára és színére vonatkozó adatot a leltárak nem tartalmaznak. A feljegyzett 16 db padból mindössze 6 található a lakószobákban, a többit a mellékterekben jegyezték fel. A 18. századi lakásokból teljesen eltűnik ez a bútordarab, egyetlenegyet sem találunk a leltárainkban. Helyettük, de csak a 18. század végén megjelenik e bútor sajátos, máig is használt formája, a kanapé. Asztal Az asztalbútorok elnevezése egységesnek mondható a 17. századi leltárakban. Mindössze egyetlenegy esetben találkozunk a „Tafel" elnevezéssel, amely a nagyméretű asztalok neve. A többiben mindig a „Tisch" használatos. Vannak persze olyan névváltozatok, amelyek az asztal funkcióját jelölik, pl. „Schreib tisch" 3 db, „Credenztisch" 1 db. Megkülönböztető neveik inkább az asztal alakjára, illetve a faanyagára vonatkoznak. A feljegyzett 60 asztalból mindössze 6 színes (vörös, zöld, fekete), további 6 színezetlen, „Weiss-Tisch". 6 esetben jegyeztek fel diófa (Nussbaum) asztalt, és ugyancsak 6 esetben kőlapos asztalokat (Stein, Marmorstein és Schieff erstem). A legtöbbször azonban csak olyan megjegyzéseket olvashatunk, hogy öreg, kicsi vagy nagy-e az asztal. Hétszer fordul elő ezek között, hogy az asztalt a rajta levő szőnyeggel együtt jegyzik, a szőnyegeket vagy török, vagy nürnbergi szőnyegnek nevezve. Az asztalok helye a lakószoba és lakókamra, néhány esetben a konyha volt. A 18. században leltározott asztalok száma a duplája az előzőeknek, 119 db. Elnevezésükből további differenciálódásra figyelhetünk fel. Nemcsak íróasztal (6 db), de játékasztal (Spieltisch) 8, kávézóasztal (Kaffee-Tisch) 1, de Schenck7 Arrataona 97
