Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

D. Askercz É.: Polgári otthonok a 17–18. századi Sopronban

meg itt, amelyek nélkül a jelenlegi sem születhetett volna meg. Radvánszky Béla: A magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században című

1 műve a legrégibb ilyen tárgyú összefoglalás. E mű elsősorban forrásközleményei, de ezen túl a forrásokat értékelő megállapításai miatt is fontos. Az összeírásokat beszélő adatokként használja, melyek elmondják neki és korának az egykori élet, lakás, ruházkodás; a társadalmi és családi szokások rendjét és gazdagságát. Ezeket bontogatja ki, és ehhez merít tanúsító adatokat a forrásokból. Az a történelemszemlélet, amellyel megközelíti tárgykörét, az ő korszakával magyarázható, jellegzetesen múlt századi, amely szerint a magyarság valaha volt európai gazdagságának és a mindennapok mégis magyaros szokásainak kíván kifejezést adni. Gyakran érzi azt a mai olvasó, hogy „Az egy nemzetnél sem vagyunk alább valóak" bizonyítása, és a „régi jó erkölcsök" iránti nosztalgia vezeti tollát az adatok feldolgozásakor. Hitelességét csorbítja, hogy a korokat és helyeket nem különíti el az anyag vizsgálatakor, és így általánosságaiban igaz, de részleteiben nem hiteles a kép, amit elénk tár. Ugyanilyen szemlélettel találkozunk Demkó Kálmán: Felső-magyarországi városok életéről a XV—

XVII. században című művében is. Azzal a különbséggel, hogy a polgári anyagot közöl.

2 Bevezetésben Trefort Ágoston 1838-ban mondott szavait idézve egyfajta demokratizálódás igényével magyarázza, miért foglalkozik a polgársággal. Trefort szavai szerint a történetírásnak az a föladata, hogy: „megismertesse velünk, hogy a népek összes osztályai vagy fraktiói — bár nyelvre s vallásra különbözők — miképpen élveztek, szenvedtek, szerettek s gondolkoztak". Demkó ezt szem előtt tartva megfogalmazza azt is, hogyan kell eltűnjenek a polgársággal szemben érzett régi előítéletek, „és ma-holnap a régi jó nyárspolgárokat csak úgy hírből fogjuk ismerni, mint a régi-jó táblabírákat". Zavarba kerül azonban akkor, amikor a nemességgel összehasonlítva egy kisebb épülettel és egyszerűbb berendezéssel találja szembe magát. Az épületek nagyságát a fallal körülvett városok kényszerű követelményével, a lakások méreteit és beosztását a célszerűséggel, a berendezést pedig az egyszerűségre való hajlammal magyarázza. így kovácsolódik a szegényességből polgári erény. Ott, ahol a leltárakban gazdagabb tárgyegyüttest talál — pl.: asztalnemű, ágynemű, ruházat, különféle ónból, ezüstből, cserépből készült használati eszközök esetében —, nem tud más magyarázatot adni, mint azt, hogy a polgárság engedett spártai jelleméből — többnyire idegen hatásra. Feldolgozása mégis rendkívül sokban volt segítségünkre. Elsősorban azzal, ahogyan az egyes tárgyak és bútorok, ruhaneműk és használati eszközök sokaságát megmagyarázza, a német nyelvű elnevezéseket lefordítja, és igen sokszor ír le olyan tárgyakat, amelyekkel már szinte csak e leltárakban találkozunk. Példáit ő is, mint Radvánszky, rendszertelenül, hol Pozsonyból, hol Selmecről veszi, mert csak az általános érdekli. Nem foglalkozunk itt azokkal a publikációkkal, amelyek az egyes műtárgyak meghatározásának adatait keresik az efféle forrásokban, sem az egyes fejedelmi vagy főúri inventáriumokat közlő publikációkkal. Tárgyunk szempontjából csak azok a közlemények fontosak e helyt, amelyekben a berendezések teljességét vizsgálják a kutatók. Ezek segítségünkre vannak megközelítésükkel, módszerükkel a mi anyagunk feldolgozásához. Azt azonban el kell mondanunk, 1 Radványszky B., Magyar családélet és háztartás a XVI—

XVII. században. I—

III. k. Budapest. 1879. 2 Demkó K., A Felső-Magyarországi városok életéről a XV—

XVII. században. Budapest, 1890. 90