Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Környei A.: Zsitvay Lajos frontnaplója

Július 27. .. . Délután a repülők hírt hoztak, hogy a muszka csapatösszevonásokat csinál, valószínűleg támadni fog. Este elmentünk megnézni a német tüzéreket, kiknek orosz ágyújuk van, 15 cm es várágyúk. Onnan a tábori ágyús üteghez mentünk. Nagyban készülnek a támadásra. A kezelők mindegyike kapott kézigránátot, mert ők csak akkor fognak visszavonulni már, mikor az orosz egészen az ágyújuk előtt lesz. Ekkor a muszka löveget, melynek a csöve acélból van, felrobbantják, ők pedig majd ellógnak. A gyalogság tüzel a rajvonalban. Lefeküdtem, de nem tudok elaludni. Július 28. Már kora hajnalban felébredtem a nagy pergőtüzre, amivel a muszka árasztja el a rajvonalat. Közvetlen előttünk német gyalogság van, nem is lő erre, hanem a mi gyalogságunkra, mely egy kissé jobbra van. Már korán fel is keltem, szokatlan ez a nagy harc, mikor az ember oly soká csak egyes lövéseket hall. Reggel 8 órakor kezd a mi ütegünk tüzelni, mert az oroszok gyülekeznek. Gyönyörű az idő. Csak nem fog világos nappal támadni, hisz lesöprik a gépfegyverek az egész bandát, melyek máris alaposan kattognak. Ügy hírlik, hogy a gárda ezredet hozta ide. Alig 5 perc múlva már látjuk ám, hogy jobbról hurcolkodnak hátra a tüzérek és a gyalogság is szalad. Mi van itt? Viszik a nagy várágyúkat is hátra. Közben jön Veres tisztiszolga az ütegállásból, ő hozza a hírt, hogy a muszkák áttörték a vonalat. Erre parancsot kaptam, hogy az ütegtrénnel menjek vissza. Elindultam. Útközben 14 es honvédekkel találkoztam, kik sapka és bakancs nélkül jöttek és már azt híresztelték, hogy Budapestig meg sem állanak.

54 Hogy mi van nem tudom. Kiérve az országútra, csak a rettenetes sok menekülő kocsit látom. Az út mellett balra két várágyút állítottak fel és az tüzel. Az útról letértem a szántóföldre, hol megállapodtam. Közben Remzsa tizedes hátrament jelenteni, hogy hol vagyunk. Később jött Janovits tizedes, ki a konyhát és a konyha kocsit bevezette az üteghez, mi pedig a további parancsig itt maradtunk. Ebéd húsleves. Mivel a Ronhofer üteg hátunk mögött állt fel, el kellett mennünk hátrább, és a hadosztályparancsnokság mellett, hol már előbb álltunk, álltam fel. Itt találkoztam Pfeiffer főtűzmesterrel, ki a 37. tarack ezrednél van.

55 Ök jobbról jöttek, hol az áttörés történt. De mindjárt vissza is mentek, mert parancsot kaptak rá. Később jött megint Janovits és Králik szkv., kik visszavezettek az üteghez. De oly kerülő úton, pedig az üteg megint csak ott .áll, ahol előbb. Mikor a német kantinhoz érkeztünk, 54 A dezertálásra való hajlamról megemlékezik a soproni 9-es Nádasdy huszárezred krónikása is egy 1916. június 6-án, ugyanezen a fronton, Lucktól nyugatra lezajlott esemény lejegyzésével: „A gyalogság, amely a hosszú, szokatlan menetelésekben nagyon kifáradt, demoralizálva volt, ezért sok volt a szökevény. Henriquez főhadnagy parancsot kap, hogy a legenergikusabban bánjon el a renitenskedő emberekkel. Henriquez minden szökevényt két huszárral a parancsnoksághoz kísértet vissza. Az egyik szökevény harmadszori parancsra is megtagadja az engedelmességet, kezében a Népszavát lobogtatja. Henriquez főhadnagy parancsára agyonlövik. A parancs megtagadásán kívül ez az ember még fegyverét is ráfogta Henriquezre. Ez már a szocialista izgatás következménye és az összeomlás első megnyilvánulása." Henriquez Vince: A cs. és kir. 9. sz. gróf Nádasdy huszárezred története. 1904—1918. Bp., 1930. Egyetemi ny. 101. o. — A fenti leírásból és az utána következő, itt nem idézett eszmefuttatásból a szökések ténye a jelentős. 55 Pfeiffer János, később soproni katonatanács tag, a Tanácsköztársaság idején Sopron városparancsnoka, egy ideig Sopron város és megye katonai biztosa. 293