Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Környei A.: Zsitvay Lajos frontnaplója

Május 6. Reggel még feküdtem, mikor Neubauer beszólt, hogy jön a főhadnagy úr. Gyorsan felugrottam, belebújtam a csizmámba, a blúzt magamra kaptam, a sapkát fel és kifele. Az egész művelet egy perc alatt megtörtént. El lett hárítva az a veszedelem, hogy a főhadnagy még fekve találhat. Csak mikor már ellovagolt az ütegállásba, mosakodtam meg. Azután kimentem a rajvonal elé virágot szedni. A második löveg az éjjel többször lőtt. 7 órakor egy saját repülő szállt erre, de most nem a szokott úton haladt, hanem állásunk felett balra fordult és eltűnt az erdő mögött. A muszka nem tüzelt rá. A 13 as honvédek az előttünk húzódó második védelmi vonalat építik ki rendesen, a fenyőből készült rajvonalat az ellenség felől földdel hányják be. Persze mi többször megzavarjuk őket a munkában mivel leadunk egy-egy lövést. Reviczky hadnaggyal találkoztam és beszélgettem, mivel földim. Ebéd konzerv borsófőzelék. Nem dobozokban kapjuk a konzervet, hanem már felbontva és mégegyszer jól megfőve, mert többször előfordult már, hogy elromlott konzerveket találtunk. Sör 2 deci. Délután oltáshoz mentünk. A mi csoportunkban Schwantzer volt az első kit oltottak és bizony szívta a fogát meg fintorgatta az arcát, mert tompa tűvel szurkálta agyon az orvos. Akire páratlan szám került, az mind így járt. Nekem nem fájt. Vacsora kávé. Továbbá kaptunk szeretetadományképpen érkezett bort, 25 cigarettát, a lövegvezetők 6 szivart is. A 4-es honvéd tüzérek jelvénye megérkezett, mi lövegvezetők ingyen kaptunk, de azért vettem is. 72 8 órakor kapjuk azt a parancsot, hogy minden lövegnél legyen 30 rakasz srapnel és 20 rakasz gránát. 74 11 órakor ébresztő. Elvégeztük a lőszerpótlást, de nem is volt annyi srapnel a mozdonyoknál, amennyire szükség lett volna. Én a lövegemmel csak akkor fogok lőni, ha már a szükség úgy kívánja. Ezért Matyis szkvhöz mentem lövegvezetőnek. 74 11 órakor a lövegekhez mentünk, azokat beirányítottuk, azután lövegvezetők sorakozó volt. Józsi hadnagy úr tudatta velünk a gyalogságnak kiadott feladatot, melyet Tabajdi tábornok úr adott ki nekik. Ez abból áll, hogy bármi áron, ha az egész 13. honv. gyalogezr. megsemmisül is, a muszka előretolt állását meg kell közelíteni, ha lehet rajtaütéssel bekeríteni és egy muszkát elhozni, persze élve. Mi csak akkor fogunk lőni, ha a vállalkozást az ellenség észrevenné és erősen lövöldözne. Azért mi az ágyúk mellett maradunk készültségben. Múlnak a negyedórák egymás után, nincs semmi. Az oltás rettenetesen kezd fájni. Se ülni, se állni, sem pedig sétálni nem tudok. Felvettem a köpenyt, mert nagyon fázok, és a rákászokon ülve alszom. Közben aknák robbanása hallik, fegyverropogás és ágyúdörgés, úgy jobbról mint balról. Az egész üteg mérges a gyalogságra, hogy miért nem csinál már valamit. Elölről semmi zaj. Közben telefonon mondják, hogy most rajtáznak és tényleg mindenki hallani véli az erős hurráh és rajta kiáltásokat, ami nem volt egyéb, mint a békabrekegés visszhangja. Május 7., vasárnap Éjfél után három órakor jelentik, hogy a járőr, mely 160 emberből állt, viszszaérkezett. Józsi hadnagy úr elkiáltja magát: Fogtunk muszkát — tavaly Gorlicénél. Ezzel vége volt a harcnak és aludni mentünk. De az oltásom rettenetesen fáj. Még az ágyon feküdtem, mikor egy repülő jött, onnan tudtam, hogy saját, mert a muszka erősen tüzelt rá. 8 órakor vezényszó jön. Kiszaladunk, az első szakasz lő. Közben ellenséges repülő jelent meg az állásunk felett éppen mikor tüzelés volt. Ha fényképezett, úgy már bizonyosan felfedezett bennünket. 18* 275