Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Gecsényi L.: Győr városa 1526 után

matot tükrözi az 1564-ben készül jegyzék a lebontandó házakról és az 1567. évi telek- és házösszeírás/*

9 Ez időre — a két évtizedes folyamat eredményeként — kialakult a győri végvár 16. századi formája. Az újonnan felépült erődítmény — falaival, bástyáival, védműveivel — szoros övként fogta át a megmaradt települést, amelyről „lemeztelenített" minden hadászati szempontból feleslegest. A 16. század utolsó harmadára az egykori középkori Győr városképe átalakulva, új arculattal áll előttünk. III. A 15. század utolsó évtizedeiben a Mátyás király udvarában tartózkodó Antonio Bonfini történettudós Magyarországról szóló nagy művében Győr városát mezőgazdasági, földművelő jellegű településnek írta le, ahol a lakóházak kertekkel, gazdasági épületekkel voltak összekapcsolva.

50 A házak jó része — különösen a külső utcákban, illetve a külvárosokban — fából, vesszőből, sárból készült, s gyakorta esett áldozatul a középkori városok mindennapos rémének, „a vörös kakasnak", a pusztító tűzvésznek. Ez az építkezési jelleg a 16. század elején is vajmi keveset változott, csak a beépítettség nőtt, a zsúfoltság fokozódott a folyók, kiöntések közé ékelt területen. Ha megkíséreljük feltérképezni a várost, mindenütt találkozunk a fából és vesszőből, s külön a kőből (olykor mindkettőből) épült házakkal. A belsőváros és a Szent István plébániatemplom körüli negyed (vicus Sancti Stephani prothomartyris) volt a leginkább városias, itt zömében kőből épült házakról esik szó. Ezen a területen feküdt minden bizonnyal a Szent István utca (Hosszú utca), a Szent Erzsébet utca (Nagy utca), a vásártér (teátrum, forum), a Búzapiac, és itt kezdődött a Szombatpiac is.

51 Miután a belsővárosban zömmel a káptalan, a püspökség és a kanonokok házai feküdtek, így a Szent István-negyed számított a város magjának, „legelőkelőbb" negyedének. Erre utal annak a vizsgálatnak az adata, amelyet a szentmártoni konvent folytatott Soós Dénes győri polgár hagyatéka ügyében. A polgárok tanúvallomásaiból kiderül, hogy az elhunyt fia s egyben örököse az apai házat — a Szent Erzsébet utca végén — eladta, helyébe a piactéren (in foro) egy jobbat, bővebbet vásároljon/'

2 Az itteni házak ára a 16. század első felében 20 és 50 forint között mozgott (bár volt, amelyik 100— 200 forintért cserélt gazdát), míg a város más részein és a külvárosokban 4— 16 forintos átlagárak voltak a jellemzőek.

515 Természetesen a vételárat egy-egy esetben a fekvésen kívül sok más tényező (építőanyag, állapot, kínálat-kereslet) is befolyásolhatta, de több év távlatában tendenciájuk bizonyára értékmérőnek tekinthető. A váralja többi utcáját (Varga utca, Német utca, Rába utca, Űj utca, Kocsi utca, Dunaszer) az adatok csekélysége miatt lehetetlen azonosítani. Ennek ellenére egyes esetekben, mint a Dunaszer, Rába utca, maga az utcanév enged meg bizonyos következtetéseket, máskor az utcanévhez fűzött megjegyzés ad 49 Az elmúlt évtizedek helytörténetírásával (Jenéi F., Lengyel A.) szemben Maggiorotti és Banfi i. m., valamint Villányi Sz., i. m. alapján egyértelműen 1559—1561 körül vonhatjuk meg a várépítkezés legfontosabb korszakhatárát: a végleges erődrendszer létrejöttét. A következő években az új helyzetnek megfelelő városképi átalakítások történtek, melynek az idézett jegyzékek és összeírások (GySmL:l. Győr város Levéltára. Telekkönyvek) hű tükrözői. 50 Idézi Villányi Sz., i. m., 27. 1. 51 Uo., 28. 1. 52 GyKML Cth. X. N. 795. 53 A káptalani felvallási jzkv.-ek I—

II. kötetei alapján. 206