Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
Gecsényi L.: Győr városa 1526 után
Székely Ferenc, Korlatovyth Jeromos, Horvatynovyth Bertalan és Bácsmegyey Ferenc parancsnoksága alatt — utolérte és szétverte a martalócokat. 39 Az ismétlődő török hadjáratok, a török hatalom terjeszkedése azonban mindinkább szükségessé tette, hogy a helyőrség létszámának növelésével egyidőben teljes erővel folytassák a vár és a város erődítését. A királyi rendeletek alapján a palánk- és sáncépítés a negyvenes években fokozott ütemben folyt, s 1544— 1545 körül már készen álltak a város ún. „fehérvári", illetve „rábai" kapui. (1544-ben a polgárok panaszkodnak, hogy a városban levő hídon —- „versus Monasterium S. Martini" —, amelyet kapuval és gerendákkal megerősítve ők építettek, a német profosz vámot szedett. 1545-ben egy házeladási ügyben említik a Rábára néző városkaput.) 40 Az építkezések során már ekkor szükségessé vált néhány ház lerombolása, amint ez 1550-ben Szarka Izsák polgár házával történt. 41 1551-ben Ferdinánd király Győr megerősítése ügyében királyi biztosokat küldött ki, a magyar kamara pedig Győr, Mosón és Pozsony megyéket utasította az erődítések közmunkában való végzésére. 1552-ben Móric szász választófejedelem irányította a munkálatokat: 400 sáncásó, 500 katona, valamint a berendelt jobbágyság munkáját. 1554-ben az országgyűlés hatnapi közmunkát szavazott meg az erődítésekhez. A végleges erődítményrendszer kiépítésére vonatkozóan a kiküldött biztosok kettős javaslatot terjesztettek a király elé. Az egyik álláspont csak a káptalandombi erődített belsőváros (a tulajdonképpeni régi vár) további megerősítését, a másik az egész váralja végleges falakkal és bástyákkal való körülvételét javasolta. Noha Ferdinánd inkább az utóbbi álláspontot tette magáévá, 1554-ben mégis a régi vár kőfalainak javítását és erősítését rendelte el. A következő esztendőben Sforzia-Pallavicini országos főkapitány a javítások előrehaladásáról számolt be, s noha ekkor elvben nyomatékosan állást foglalt az egész városra kiterjedő erődítések mellett, az időhiány miatt e munkákat nem tartotta elkezdhetőnek. 1556-ban a török csapatok közeledtének hírére különösen nagy erővel folyt a régi vár s a város fapaiánkjainak, fabástyáinak erősítése. 42 A váralja palánkkal és sáncokkal való körülvétele minden bizonnyal jelentősen kihatott a külvárosok, sőt a város külső utcáinak sorsára is. A Mohács utáni két évtized megpróbáltatásai egyébként sem múltak el felettük nyomtalanul. 1543-ban még említik a Királyfölde mezővárosban lakó püspöki és Héderváry-, ill. Bakits-jobbágyokat, de ettől kezdve nincsen adat erről a településről. Nem említik többé 1540 után a Szent Benedek utcát sem, jóllehet a 17. század elején még pusztult helyként nyoma van a káptalani számadáskönyvekben. 43 39 Takáts S., Régi magyar kapitányok és generálisok (Bp., 1922) 129. ]. Hasonló esetet említ a káptalani fel vallási jegyzőkönyv is 1562 szeptemberéből, amikor Ghimesi Forgách Ferenc kapitány és Jakosyth Ferenc alkapitány ugyancsak Szentmárton táján vívtak győzelmes csatát a törökkel. GySmL:l. GyKHL Felvallási jegyzőkönyv II. k. 174—175. 1. 40 Fehérvári-kapu: GyKML Th. 14. N. 2392. Rába-kapu: Villányi Sz., i. m., 33. 1. 1549-ben két győri lakos a város kapuja mellett — „penes portám Civitatis nostre Jauriensis" — adta el házát. GySmL:l. GyKHL Felvallási jzkv. I. k. 122. 1. 41 GySmL:l. GyKHL Felvallási jzkv. II. k. 256. 1. 42 A vár megerősítésével kapcsolatos legfontosabb kérdéseket Villányi Sz. idézett munkája és L. A. Maggiorotti—F. Banfi Győr vára c. tanulmánya Klny. a HK 1933. évfolyamából alapvetően tisztázza. Mindvégig az ő — egyeztetett — megállapításaikat vettük alapul. 43 A Királyföldéről: GyKML Gazdasági iratok 1543/1.; A Szt. Benedek utcáról: Villányi Sz., i. m., 13. 1. 204
