Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
Gecsényi L.: Győr városa 1526 után
hónapos ellenállás után 1538 késő őszén a Bakits család a püspöki javakat átadta, de továbbra is megtartotta Héderváry István győri és Győr környéki birtokait, amelyeket még 1532-ben adományoztak számukra. E birtokok, köztük a győri Szent Domonkos utca, hosszú pereskedés után részben 1548-ban kerültek vissza a Héderváryakhoz. 28 Az 1541-es esztendő nemcsak egész Magyarország, de Győr városa életében is fordulópontot jelentett. A török támadások hatóköre Buda elvesztésével jelentősen kiterjedt észak felé. A hadszíntér a Veszprém—Győr—Komárom vonalra tolódott, ahol jelentősebb várrendszer nem állta útját a török terjeszkedésnek. A helyzet — amely 1543-ban, Székesfehérvár elvesztésével — tovább romlott, a védelem gyors megszervezésére sarkallta a királyi Magyarországot, sőt az ausztriai rendeket is. Az új nyugati védelmi vonal egyik kulcsfontosságú pontjaként Győr vára erődítménnyé történő kiépítése kínálkozott a legkézenfekvőbbnek, így a Buda—Bécs útvonal záróbástyája mellett a vár a Rábától kelet-délkeletre eső terület (amely 1543-tól a mindennapos török portyák színhelye lett) védelmi központjának szerepét is betölthette. 29 Győr vára, mint erről már szóltunk, az 1530-as évek végéig lényegében csak az erődített belsővárosból és az ezen belül külön is megerősített püspöki lakótoronyból és palotából állott. Az 1529-ben megfutott királyi őrség nyomában a török elvonulása után Bakits Pál javarészt délszláv huszárai vették át a várat. Számukra — könnyű „mezei" lovashadról lévén szó — a vár erődítése nem volt fontos. így a győri vár-, illetve erődítményrendszer kiépítésére az első lépések csak a harmincas évek végén történtek, amikor polgárság közreműködésével hevenyészett sáncot és palánkot vontak a váralja köré. Érdemi intézkedésekre azonban csak Buda és Székesfehérvár elfoglalását követően került sor, amikor a török veszedelem már a bécsi udvart is élénken foglalkoztatta. Erre annál is inkább nagyobb szükség volt, mert e vármegye 1542-ben kelt jelentése szerint „a város palánkya igen rohodt hogy eö magátul el hul... ez télen nem sok marad benne, ha zet nem bontjuk ys . .. ezért sykséges az palankoth oltalmazni es eorzeny". 30 A káptalan és a város ugyancsak azt panaszolta a királynak, hogy a palánkot a polgárok saját erejükből nem tudják javítani, és Győr megye közmunkájának kirendelését kérték segítségül. 31 Még ebben az évben Ferdinánd király meghagyta Nádasdy Tamás dunántúli főkapitánynak, hogy Győr, Sopron, Vas, Veszprém és Pozsony megyék közmunkájával kezdje meg a >vár megerősí28 Űjlaky Ferenc püspök már 1537 januárjában tiltotta Bakits Pált a püspöki székhely birtoklásától, s ugyanakkor 2000 forintot fizetett Bakitsnak a vár és város átadása reményében. Egyháztört. Emi. III. k. 157. sz. Bakits Péter udvarbírája még 1538. november első napjaiban is fosztogatta a győri polgárokat: János kereskedő házából háztartási edényeket raboltak el, Borbély Benedek feleségét bántalmazták. Egyháztört. Emi. III. k. 315. sz. Héderváry István javainak adományozásáról Héderváry okit. II. k. 37. sz.; Az 1548. évi ítélet a Héderváry—Bakits-perben : uo. II. k. 119. sz. 29 Hóman B.—Szekfű Gy., Magyar történet III. k. 43. 1. Villányi Sz., i. m., 32. 1. Tévesnek tartom azt a nézetet, amely Villányi nyomán — forrásmegjelölés nélkül — minden történeti munkában felbukkan: nevezetesen, hogy Fels Lénárd már 1537ben megkezdte a vár megerősítését, hiszen Bakits Péter csak 1538 őszén adta át a várost és a várat a királyi biztosoknak. 30 Idézi Jenéi F., A középkori Győr. Győr. Vt. 124. 1. 31 GyKML Th. 14. N. 2392. 202
