Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (VI.)

Ugyancsak hírt közölt a Népakarat a csizmadiamunkások június hó 23-án kitört sztrájkmozgalmáról. E szakma dolgozói tulajdonképpen már három esztendővel korábban is beszüntették a munkát jogos követeléseik kiharcolása végett, de akkor a keresztényszocialista munkások állhatatlansága miatt a sztrájk nem járt a kívánt eredménnyel. A mozgalom legnyomósabb okát abban az igazságtalanságban kell keresnünk, hogy a csizmadiaiparban foglalkoztatott dolgozók a munkáltató urak filléreskedése és egymás közti nagy konkurrenciája miatt szánalmas béreket kaptak nehéz munkájukért. A döntés ezúttal úgy hangzott, hogy mindaddig nem fogják felvenni a munkát, amíg szerény követeléseiket nem teljesítik a munkáltatók.

15 — Hogy történt-e kedvező megoldás, arról nem szól a krónika, de úgy tűnik, hogy a legjobb esetben csak jelentéktelen bérmódosításokról lehetett szó, hiszen a kapitalista munkaadók ebben a kérdésben a verseny ellenére is összetartottak, és a saját érdekükben csak minimális emelésekhez járultak hozzá. Erre lehet következtetni abból a tényből is, hogy Győrött, ebben az egyre fejlődő vidéki iparcentrumban mindinkább érezhetővé vált a női munkaerők hiánya, s ennek magyarázatát is főleg a túlzottan alacsony bérezésekben kell keresnünk. Voltak persze más indokok is, amelyek választ adtak erre a problémára, többek között az iparfelügyelőségi jelentések is kénytelenek voltak a következő megállapítások közlésére: 1. gondoskodjanak a gyárosok munkásvonatok kieszközléséről, illetve hassanak oda, hogy az állam rendszeresítsen ilyen járatokat a győri vonalakon, 2. építsen a város munkásotthonokat, ha már a munkásházak ügye évről évre halasztódik. Ebben az esetben azonban a helyi munkáslap tapintott rá a dolgok lényegére, amikor azt tanácsolta, hogy szüntessék meg a 30—40 krajcáros napszámbéreket, adjanak tisztességes megélhetést a munkára jelentkezni akaró nőknek, s akkor nem mennek majd aratni, illetve megoldást nyer ez a régóta vajúdó kérdés.

10 A nyári hónapok egyébként — mozgalmi szempontból — szinte eseménytelenül teltek el. Győr város szeptember hó 11-én tartott közgyűlésének azonban ama határozata, amely gr. Tisza István miniszterelnököt a megyeszékhely díszpolgárává választotta, akkora felháborodást keltett városszerte, hogy a szociáldemokrata párt helybeli szervezete négy nappal később népgyűlésre hívta össze a szervezett munkásságot. A Nádor szállóban este 8 órakor megtartott összejövetelen kb. 300-an vettek részt — a rendőrségi jelentés szerint. A napirend előadója Pelczéder Ágoston volt, az MSZDP-pártközpont kiküldöttje, aki beszédét azzal kezdte, hogy „a munkásságnak állást kell foglalnia a mai rendszer ellen, de különösen a mai állapotok előidézői, a közjogok ellenségei ellen, s olyan társadalmi rendért kell harcolniuk, amelyből a mai ellentétek eltűnnek, amit azonban csak úgy érnek el, hogy a mai rendszert felforgatják. De kritika alá kell venni ennek a rendszernek embereit is, akiknek legelsejét nem átallotta Győr város törvényhatósági bizottsága a város díszpolgárává választani. Ez a határozat nem fejezi ki Győr munkásságának, sőt polgárságának álláspontját sem, s elfeledte a törvényhatósági bizottság, hogy munkáját a jogfosztottak figyelemmel kísérik." — A népgyűlés résztvevői határozati javaslatot is elfogadtak, amelynek az volt a lényege, hogy a győri munkásság a leghatározottabban tiltakozik a közgyűlési határozat ellen, és minden erejével küzdeni fog a választói jogért, hogy a jövőben hasonló döntéseknek elejét vegye.

17 15 Na (1913) 26. sz. 16 Uo. (1913) 30. sz. 17 GySmL:l. Főispáni iratok. 113/1913. biz. 302