Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz II. (Tájolás)
egyes temetők más környezetben is elég gyakoriak, és nem jelentenek önmagukban etnikai különbséget 134 . A mi esetünkben is legfeljebb az azonos hagyomány eltérő realizálásáról beszélhetünk, a fordított tájolású temetőket tipológiailag a szokásos típusok (csoportok) mellett mint alcsoportot vehetjük figyelembe. 4. Még jobban megerősít ebben bennünket azoknak a temetőknek a tanúsága, amelyekben egymás mellett békésen megfér, gyakori, mondhatni rendszeres az ellentétes tájolás előfordulása. Elsősorban olyan helyeken tűnnek fel ezek, ahol egyébként is számolhatnánk az ellentétes tájolási gyakorlat meglétével: Tulln (az esetek 10,7%-a K—Ny-i tájolású), Nővé Zámky (9,6%, DK—ÉNy), Vel'ky Grob (10,4%, DK—ÉNy, ill. К—Ny) — de idetartozik a már felsorolt Bernolákovo (26,7%, Ny—K), Devín-Staré Vinohrady (50% Kraskovská szerint, de legalább 18,4%, Ny— K), Zitavska Ton (a 2. ásatásnál 12,9%, Ny—K). Majd minden temetőben találunk olyan sírokat, amelyek tájolása jelentősen eltér a többségétől. Jellemző példák: Bágyog-Gyürhegy 44. és 45. sír (utóbbi zsugorított), Csorna-Hosszúdomb 26. sír (É—D tájolású gyermek), Farád-Káva-dűlő 4. sír (75°, de alig valami maradt meg belőle), Győr-Sáráspuszta (É—D tájolású sírok a IX. sz.-i temetőben?), Sobor 18. sír (—37°), Sopronkőhida 19. sír (É—D, koporsóban nyugvó férfi, vaskéssel, vascsattal), Szil 26. sír (ÉK—DNy, különálló, 134 Ellentétesen (K—Ny vagy DK—ÉNy) tájolt sírcsoportokról, illetve temetőkről öszszefoglalóan írt Kovrig I., i. m., Arch. Hung. XL (1963), 94—97., délszibériai, mongóliai, Tien-san-vidéki és Káma-vidéki párhuzamokkal. KÉK—NyDNy tájolású csoport volt Csókán: Kovrig I.—Korek J., i. m., Acta Arch. Hung. XII (1960) 257— 297. A bolyi temetőben 78 sírból 7 ellentétesen tájolt (К—Ny): Papp L., i. m., JPMÉ 1962 (1963), 163—189. A Kárpát-medencei előfordulásokra hivatkozik Z. Cilinská, i. m., Arch. Slov. Fontes VII (1966), 117. Szláv temetőkből közöl egy sorozatot J. Eisner, i. m., Rukovet' (Praha 1966), 382—385., köztük az általunk felsorolt összes variációra van példa: közös, de ellentétesen tájolt sírra, néhány ellentétesen tájolt sírra a temetőben, a temető egy részében jelentkező sírcsoportra (nem szerinti megkülönböztetést sejt mögötte Eisner), sőt ellentétesen tájolt temetőre (elsősorban Lengyelországból). Morvaországiakra vö. B. Dostál, i. m., Praha 1966, 25—26., a Kis-lengyelországi temetőkre: Я. Zoll-Adamikowa, Wczesnosredniowieczne cmentarzyska szkieletowe Malopolski, Wroclaw—Warszawa— Kraków 1966, 30—138. Finnugor környezetben, É—D (D—É) tájolással éppilyen gyakoriak és változatosak a párhuzamok: В. В. Седов, i. т., КС 71 (1958), 7., В. Ф. Генинг, Археологические памятники Удмутрии, Ижевск 1958, 84. A lomovátovói műveltség É-i csoportjában É—D-i tájolás, a szilvái csoportban fordított, D—É tájolás a jellemző: Fodor I., Vázlatok a finnugor őstörténet régészetéből, Rég. Füz. II. 15 (1973), 68. Nyevolinóban egy temetőn belül voltak ellentétesen tájolt sírok (D—É, DK—ÉNy 43 eset, É—D, ÉNy—DK 29 eset, az 1. temetőtérképen az első sor ellentétes tájolású a többihez képest — a második térképen téves az É-i irány jelzése, 90°-kal eltér az elsőhöz képest!), a polomszki műveltségben a Ny— К és К—Ny tájolások váltogatták egymást: В, Ф. Генинг, i. m., 93. A sztyeppén a hunkori É—D tájolás mellett D—É tájolás is előfordul: Erdélyi I., C. Dorjsüren, D. Navan, Results of the Mongolian— Hungarian archaeological Expeditions 1961—64, Acta Arch. Hung. XIV (1967), 335—370. Kudirge temetőjében is egymás mellett fordult elő az É—D és a D—É tájolás: А. А. Гаврилова, Могильник Кудыргэ, М-Л. 1965, a mongun-tajgai és a tujahtai kurgánokban Ny— К és К—Ny tájolású sírokat találtak : А. Д. Грач, Археологические раскопки в Монгун-Тайге и исследования в центральной Тубе, Труды Тув. эксп. 1957-58, I., М-Л. 1960, 17., Л. А. Евтюхова — С. В. Киселев, Отчет о работах Саяно -алтайской экспедиции в 1935. г., Труды ГИМ 16 (1941), 75-117. A tankejevkai temetőben 66 ellentétesen (К—Ny) tájolt sír volt, semmiben sem különböztek a többiektől (bár Halikova etnikai különbséget sejtett a jelenség mögött) : E. А. Халикова, Погребальный обряд Танкевского могильника, Арх. Этн. Татарии I (Казань 1971), 74—75., 93. A türk korban máshol is váltogatják egymást a Ny— К és К—Ny tájolású temetők: vö. 142. jegyzet. Ugyanerre az eredményre jutott Bona I. a 133. jegyzetben említett, megjelenés alatt álló publikációjában. 58
