Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz II. (Tájolás)
melléklet nélküli), Münchendorf 27. sír (130°), Pottenbrunn (9. sír: gyerek, szuperpozícióban, 13/b sír: ugyanaz, 35. sír: 3 gyermek egy sírgödörben), Tulln (14. sír: gyermek, 26. sír: felnőtt, koporsóban, csattal, csiholóval, 28. sír: koporsó ban, fülbevalóval, késsel, edénnyel), Wartmannstetten (3. sír: késsel és edénnyel, 6., 14. sírok: gyöngysorral, szárnyascsontokkal, szarvasmarhakoponya-résszel). Devinská Nova Ves, Holiare, Nővé Zámky, Stúrovo esetében lehetetlen volt megállapítani, hogy melyek az eltérő sírok, illetve melyek azok, amelyek a természetes szóródás következtében szélső helyzetűek. A kisalföldi anyag nem egyértelmű. 1. Vannak olyan eltérően tájolt sírok, amelyek a fordítottan tájoltakhoz hasonlóan semmiben sem különböznek a temető többi sírjától, helyzetük sem különböző — ezek esetében semmi okunk tudatos elkülönítést, „idegeneket", a „közösséghez nem tartozókat" feltételezni 135 . 2. Az eltérő (és ellentétes) tájolású sírok között igen sok a gyermeksír. A felvetett szempontból ezek semmitmondóak, hiszen a kisgyereksíroknak az esetek nagy részében sokkal kevesebb figyelmet szenteltek (talán mert még nem vonatkoztak rájuk azok a szabályok, amik a közösség teljes jogú tagjaira vonatkoztak, vagy talán nem volt, aki betartassa ezeket a szabályokat). Ez nem avar kori specialitás — gondoljunk csak a római kori hamvasztásos temetők gyerekcsontvázaira! Feltűnő mindenesetre, hogy milyen gyakran fordul elő területünkön az 1. és 2. típus egyrészt olyan temetőkben, ahol amúgy is többféle hagyomány jelenlétével számolhatunk, másrészt a IX. sz.-i lelőhelyeken. 3. Elvétve, de azért olyan eltérő tájolású sírokat is találunk, amelyeknél más körülmények együttese is arra mutat, hogy idegenként kezelt, a közösséghez nem tartozó egyént temettek bele (ilyen körülmény a feltűnő szegénység, a csekély sírmélység, a zsugorított helyzet). Ez a típus nálunk inkább a VIII. sz.-i temetőkben fordult elő — meg kell azonban jegyeznünk, hogy a felsorolt jelenségekkel szabályosan tájolt síroknál is találkozhatunk. Időrendi elemzés. A Ny—K (K—Ny) tájolású temetők (temetőrészek) túlnyomó többsége két, egymástól élesen elválasztható időrendi csoportba tartozik: vagy relatíve koraiak, vagy IX. sz.-iak. A korai (esetenként kora vagy közép avar kori, többségében a VII. sz. utolsó harmadára keltezhető) horizonthoz tartozik Győr-Hecsepuszta, Győr-Ritter-földek, Győr-Téglavető Ny—K-i sírjai, Mihályi-Tölös, Rábapordány feltáratlan korai része, Tényő-Pere, Környe, Kup-Malató, Pápa-Báróc-hegy, Takácsi, Leobersdorf, Holiare feltételezett korai része, és feltételesen Devinská Nova Ves első csoportjai, ahol jellemzőbb a K—Ny tájolás, mint a későbbieknél. Szintén csak feltételezhetjük a sokorópátkai és a bősárkányi sírok idetartozását. A Ny—K tengelytől D-re és É-ra eltérő sírokat egyaránt találunk közöttük 136 . Számszerű adat annyira kevés áll rendelkezésünkre, hogy abból további következtetéseket levonni lehetetlen. A IX. sz.-i (IX— X. sz.-i) horizonthoz tartoznak: 90° alatti átlaggal, jelentős eltéréssel: Sopronkőhida, Holiare IX— X. sz.-i sírjai, Vel'ky Grob. Kisebb, de még mindig É-i eltérést mutat Sopron-Présháztelep, Pottenbrunn, Tulln, számadat nélküli: Guntramsdorf, Záhorská Bistrica. 90° feletti: Csorna-Hosszúdomb, 135 Ugyanígy ítélte meg A. Tocík, i. m., S1A XVIII—1 (1970), 44. 136 A tengelytől É, illetve D felé való eltérés szabályosságát és kronológiai értékelhetőséget Kovrig I. vetette fel: Kovrig L, i. m., Arch. Hung. XL (1963), 92—94. Szerinte a korai sírok inkább É felé, a későiek inkább D felé tértek el a Ny—K tengelytől.
