Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz II. (Tájolás)
Viszonylag problémamentes az É—D tengelyt figyelembe vevő tájolási mód hátterének magyarázata: Észak az éjszaka, a sötétség, a halál birodalma 8 . A késői avar kori sírok nagy többsége azonban nem e fő égtájak felé irányul, hanem igen általánosan fogalmazva, ÉNy—DK tájolású. Ennek a tájolási módnak a magyarázata már korántsem ilyen egyértelmű 9 . Azok a kísérletek, melyek közvetlenül vagy közvetve a fő világtájak valamelyikéhez, a fenti rendszerek egyikéhez akarták kapcsolni, egyelőre nem jártak sikerrel. A vita során azonban új szempontok is felmerültek (a terep konfigurációjának módosító hatása, folyóvíz szerepe a tájolás kialakításában, a település és a temető egymáshoz viszonyított helyzetének lehetséges befolyása) és a fő égtájaktól eltérő, egyéb tájolású csoportok is körvonalazódtak (elsősorban a fordított helyzetű, azaz K—Ny, illetve DK—ÉNy tájolású csoportok, emellett pl. NyÉNy—KDK tájolású önálló csoport) 10 . Ez utóbbi kérdéssel szorosan összefüggnek és számunkra egyáltalán nem érdektelenek azok a munkák, amelyekben a kutatók a tájolást formalista módon kezelték, megállapították az eltéréseket, csoportosították az adatokat, ezzel a tájolástipológia első lépéseit tették meg 11 . eltérése a Ny—K tengelytől oly nagy, hogy semmiképpen nem függhetnek össze a napjárással. Emellett a sírokban talált állatcsontokból, az állatok ölési időszakából az eltemetés évszakára következtetve azt tapasztalta, hogy a variációk ugyanazok a tavaszi—kora nyári, illetve a nyári—őszi időszakban: H. Friesinger, Frühmittelalterliche Körpergräber in Tulln, NO., Arch. Aust. 50 (1971), 212—215. Csalog Zs. elgondolásának kritikája: Dienes L, hozzászólás, Ethnográfia LXXV (1974), 587—591., a kézirat lezárása után jelent meg. 8 E. Salin, i. m., II. 189—191., K. Kovács L., i. m., 420. U. Harva dolgozatát csak könyvismertetésből ismerem: Krompecher B., Virittäjä 1940, 1—2: Népr. Ért. XXXIII (1941), 113. Ide tartozik U. Harva jakut adata arról, hogy a halottak országa Északon van, ha a jurta É felé néz (és nem D-re, mint általában szokásos), a halottak szellemei meglátogatják: U. Harva, i. m., FFC 125 (1938), 346. A jakutoknál az É felé és lefelé ugyanaz a szó — hasonló kapcsolat van egyes finnugor nyelvek Észak — hátra, Dél — előre jelentéspárjai között, a mongol Észak felé és hátra jelentéspár esetében, ennek tükröződése egyrészt a Kalevala Észak istenasszonya elképzelése, másrészt a László Gyula által idézett erdélyi szólás („rápallok az északi feledre") : László Gy., Études archéologiques sur l'histoire de la société des avars, Arch. Hung. XXXIV (1955), 132. 9 Posta Béla a nap járással igyekezett összekapcsolni (eszerint napfelkelte után, a 2—3. órában temettek volna az avarok) : Posta B., Sziráki ásatások (Nógrád m.), AK XIX (1895), 59. E nézethez csatlakozott Horváth T., Az üllői és kiskőrösi avar temető, Arch. Hung. XIX (1935), 54. László Gy. cáfolta ezt az összekapcsolást: László Gy., i. m., Arch. Hung. XXXIV (1955), 143—144., és felhívta a figyelmet arra, hogy mellékégtáj is lehet kitüntetett irány a mitológiában (Harva alapján). Kovrig Ilona más úton kereste a megoldást (szerinte a burját tengrik lakóhelye nem teljes analógia), bonyolult okoskodás alapján — amelyben a Hold-kultusz és esetleges matriarchális nyomok is szerepet kaptak — az ÉNy—DK tájolást az É—D beállás variációjának ismerte fel: Kovrig I., i. m., Arch. Hung. XL (1963), 98—100. 10 Kovrig l., i. m., idézett helyein, H. Friesinger, i. m., Arch. Aust. 50 (1971), 215—216., A. Tocik, i. m., S1A XVIII—1 (1970), 42—43. 11 A fentebb már idézett munkákból különösen J. Eisner, i. m., 381—385., Kovrig I., i. m., Arch. Hung. XL (1963), 89—102., A. Tocik, i. m., S1A XVIII—1 (1970), 42—44., H. Friesinger, i. m., Arch. Aust. 50 (1971), 212—215. A morva temetők tájolási módjaira: B. Dostál, i. m., 25—26. A peremvidékekre: B. Szatmári S., Das spätawarische Fundmaterial der Randgebiete, MFMÉ 1969—2, 166. A tájolás formális vizsgálatához szemléletes ábrázolási mód, kördiagram segítségével: Kovács I., A marosszent annai népvándorláskori temető, Dolg. 3 (1912), 250—367., V. Hruby, i. m., 74—78., Lányi V., i. m., Acta Arch. Hung. XXIV (1972), 59—64. Ezt a formális elemző módszert szeretnénk jelen tanulmányunkban tovább fejleszteni, a tájolás-tipológáit konkrétabbá tenni. 7
