Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz II. (Tájolás)
A régészeti szakirodalomban többször felhasználták már a tájolást érvként etnikai különbségek kimutatásához (általában időrendi különbségek alternatívájaként) 12 , mások inkább az időrendi különbséget hangsúlyozzák (néha összekapcsolva etnikai különbség lehetőségével) 13 . Külön kitér a szakirodalom az egyes temetőkben megszokott tájolástól eltérő vagy ellentétesen tájolt sírok kérdésére. Megítélésük eléggé egységes: általában az elkülönítés, a közösségtől való különállás vagy éppen kirekesztés jeleként értékelik tó . Mielőtt a Kisalföldön az avar korban megfigyelt tájolási módok részletezésére és a felvetett kérdésekkel kapcsolatos tanulságokra rátérnénk, még egy, az elmélethez tartozó és általunk fontosnak ítélt szempontot kell ismertetnünk. Ez a szempont a tájolás egykori gyakorlati módszere, a tájolás konkrét megvalósításának módja. Ez a szempont általában hiányzik a tájolással foglalkozó munkákból (eltekintve a mindenkori napfelkeltével operáló elméletektől). A kutatók túlnyomó többsége már eleve tévesen közelíti meg a kérdést, amikor a feltárt sírban a csontváz tájolását méri, közli, illetve a továbbiakban azzal kombinál. Igaz ugyan, hogy a temetést végzők számára a halott helyzete volt a fontos. Ezt azonban — bármilyen ellentmondásosnak tűnik is állításunk az első pillanatra — nem a váz, hanem a sírgödör jelentkezésének bemérésével közelíthetjük meg a legjobban! A késő avar kori sírok méreteiből (a koporsóhoz — így közvetve a halott testnagyságához méretezett sírgödrök esetében) következik, hogy a halott 12 Párducz M., Archäologische Beiträge der Hunrienzeit in Ungarn, Acta Arch. Hung. 11 (1959), 379—384., bizonyos szarmata (illetve szarmata kori) csoportokat a tájolás alapján foglal egybe. Etnikai (és egyben időrendi) különbségeket tételez fel a különböző tájolások mögött Korek J.—Kovrig I., Le cimetière de l'époque avare de Csóka (Сока), Acta Hung. XII (1960), 257—297., Cs. Sós A., A dunaszekcsői avar kori temető, FA XVIII (1966—67), 118—119., Szabó J. Gy., Az egri múzeum avar kori emlékanyaga II., Egri Múz. Évk. IV (1966), 29—52., Bóna L, Az ürbőpusztai avar temető, Arch. Ért, 84 (1957), 155—173., u. ő., i. m., Szfv. 1971, 255. Szőke Béla interetnikus hatásra gondolt a tájolással kapcsolatban (a morváknál) : Szőke В., Spuren des Heidentums in den frühmittelalterlichen Gräberfeldern Ungarns, St. Sl. II (1956), 133. Az eltérő tájolású sírok esetében exogámiára gyanakszanak: Erdélyi I.—Ojtozi E.—W. F. Gening, Das Gräberfeld von Newolino, Arch. Hung. XLVI (1969), 45. A szovjet régészeti irodalomban is szokásos a tájolás etnikum jelző szerepének hangsúlyozása: В. В. Седов. Курганы с ярусными погребениями, КС 71 (1958), 3-11., и. о.: Следи восточнобалтийского погребального обряда в курганах древней Руси, CA 1961/2, 103-121., Л. А. Голубева, Весь и славяне на Белом озере 10-13. вв., М. 1973, 19., 21., 24. A rituális tájolás elhagyása a rendkívül tarka összetételű népesség jele: С. А. Плетнева, от кочевий к городам, МИА 142 (1967), 98-99. 13 Kovrig I., i. т., Arch. Hung. XL (1963), 177—188 három (eltérően tájolt) időrendi csoportot különített el, ezeket Bóna I. egyben etnikai csoportokként értékelte: Bóna I., recenzió, Arch. Ért. 91 (1964), 130—132. Időrendi különbséget lát azonban Cs. Sós A. dunaszekcsői csoportjaiban: Bóna I., Ein viertel Jahrhundert Völkerwanderungszeitforschung in Ungarn, Acta Arch. Hung. XXIII (1971), 305. A Tocík az ÉÉNy—DDK tájolások relatív későiségét elfogadja: A Tocík, i. т., S1A XVIII—1 (1970), 42—43. Tájolási különbséget időrendi különbségként értékelt Erdélyi I., A jánoshidai avar kori temető, Rég. Füz. II.—1 (1958), 44., 57. A csehszlovák kollégák vitatják az avar kori Ny— К és ÉNy—DK tájolások időrendjét, egyebek között éppen Jánoshidára hivatkozva Z. Cilinská, i. т., Arch. Slov. Fontes VII (1966), 115., A. Tocík, i. т., SIA XVIII—1 (1970), 42. A jánoshidai idősebb horizont nem korai avar kori azonban, hanem legfeljebb középavar, a jánoshidai fiatalabb horizont relatíve későbbi, sírjaik ÉÉNy—DDK tájolásúak. 14 Szabó J. Gy., i. т., Egri Múz. Évk. IV (1966), 47—48., J. Eisner, i. т., 381—383., A. Tocík, i. m. S1A XVIII—1 (1970), 44. Más kérdés a temető egy részének ellentétes tájolása, erről a kiértékelésnél lesz szó. 8
