Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz II. (Tájolás)
Nagyobb nehézségekkel találjuk szemben magunkat a tényleges elemzések és interpretációk során. Az avar korban, illetve a közvetlenül megelőző és rákövetkező korokban ugyanis többféle tájolási móddal találkozunk 5 . Ezek közül a legnagyobb irodalma a Ny—K tájolásnak van (hiszen csak a Kárpát-medencében a római kor óta, a népvándorláskor germán népein, a szlávokon és részben az avar kori népességen, majd a honfoglaló magyarokon át a középkorig, egyébként Mongóliától a kereszténnyé lett Európa majd minden területéig rendkívül elterjedt volt). Ezt a tájolási módot ítélte meg legegységesebben a kutatás. A néprajzi példák igazolták, hogy a Nyugat a halottak világa szempontjából nevezetes égtáj, az a pont, amitől kezdve a nap már az alvilágban, a halottak országában jár, a sötétség, az éjszaka beköszöntének kezdete, ellenpólusa, a Kelet a születés (újjászületés) szimbóluma. A Ny—K tájolást tehát kapcsolatba hozták a napkultusszal (sőt a konkrét nap járással, a napfelkelte helyének figyelembevételével) 0 . Némi elbizonytalanodás, kételkedés is tapasztalható azonban, egyrészt a felkelő nap felé tájolás kérdésével kapcsolatban, másrészt önálló tájolási típusok elkülönítése során 7 . 5 Összefoglalóban tárgyalta: Kovrig I., i. m., Arch. Hung. XL (1963), 89—102. Helyet kapott ez a kérdéscsoport szinte minden, nagyobb igényű publikációban, így területünkről Z. Cüinská, Slawisch-awarisches Gräberfeld in Nővé Zámky, Arch. Slov. Fontes VII (1966), 114—118., A. Tocík, Pohrebny rítus na vcasnostredovekych pohrebiskách v Holiaroch a Stúrove, S1A XVIII—1 (1970), 42—44. 6 K. Kovács L., A kolozsvári hóstátiak temetkezése, Kolozsvár 1944, 418. A nap szerepét hangsúlyozta Harva az erdei jurákok szokásának leírásával (a sír körüljárásakor Ny-ról K felé való mozgással, a nap járásával ellentétesen mozogva tehát, az alvilág szellemeihez közelítenek, ellenkező irányban az élők világa felé haladnak), U. Harva, i. m., 284. A magyar régészeti szakirodalomban igen korán felmerült a Ny—K tájolás és a nap járás Kelet-pontjainak összekapcsolása: Wosinszky M., A cikói népvándorláskori sírmező, AK 17 (1894), 36., Bartalos Gy., Honfoglalás kori és egyéb régiségleletek Egerben és vidékén, Arch. Ért. 19 (1899), 353—360., Roska M., Árpád-kori temető Vajdahuny adón, Dolg. 4 (1913), 166—190. — korábban tehát, mint a tekintélyként általában idézett K. R. Holter, Das Gräberfeld von Obermöllern aus der Zeit des alten Thüringen, Jahresschrift für Vorgeschichte 12 (1925), 5—6. Ez a nézet a germán és szláv régészetben Holter óta általánosan elterjedt, v. E. Salin, i. m., II. 190—198., V. Hruby, Staré Mësto, Velkomoravské pohfebistë „Na valách", Praha 1955, 74—78., B. Skerlj, Orientacija grobov v nekaterih srednjeveskih nekropolah Slovenije, AV 3 (1952), 108—134., (demográfiai következtetéseket is levonva belőle), J. Eisner, Rukovët slovanské archéologie, Praha 1966, 381—382 (további irodalommal). Salin a germánok, Eisner a szlávok esetében hangsúlyozza a szokás meglétét a kereszténység felvétele előtti időkben. B. Dostál, Slovanská pohfebistë ze stfední doby hradistní na Moravë, Praha 1966, 25—26. — azzal a fenntartással, hogy a templom körüli temetők már a templom (egyébként szintén keletéit) tájolását veszik figyelembe. Nálunk Csalog Zsolt ment a legmesszebbre: Csalog Zs., a IX— XI. századi magyarság gazdálkodásának és életformájának kérdéseihez, Agrártört. Szle. IX (1967), 228—238. 7 A kételkedésnek — Eisner véleményével szemben, aki szerint egyre többen csatlakoznak a nap járás-elmélethez — nemcsak régi hagyományai vannak (E. Wienecke, Untersuchungen zur Religion der Westslawen, Leipzig, 1940, 93—94.), hanem egyre jobban indokló újabb párthívei is. Már Csalog Zsolt hangsúlyozta, hogy módszere nem alkalmas a XII. sz. utáni, illetve a honfoglalás előtti Ny—K tájolások kiértékelésére, lévén, hogy azok nem engedelmeskednek a nap járás törvényszerűségeinek (nagyobb, vagy jelentősen kisebb az intervallum 70 foknál) : Csalog Zs., i. m., Agrártört. Szle. IX (1967), 236. A honfoglalás korra kidolgozott módszert is kétkedéssel fogadták szakmai körökben. Lányi Vera lehetőséget lát a római kori Ny—K tájolású sírok esetében a napállással való összefüggésre, de (Kralovánszky Alán figyelmeztetésére) számol a természetes szóródással is: Lányi V., Die spätantiken Gräberfelder von Pannonién, Acta Arch. Hung. XXIV (1972), 59—64. H. Friesinger elsősorban a DNy—ÉK tájolású sírokat hozza fel ellenérvként — ezek 6
