Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz II. (Tájolás)
Farád-Ostffy-tag, Bernhardsthal, Bernolákovo, jelentősen 90° feletti átlaggal: Pottschach, Pitten, Wartmannstetten. Számadat nélkül: Dvory nad Zitavou, Drasenhofen. További meghatározatlan Ny—K-i (K—Ny-i) tájolású: Csorna-Ebágya, Fertőd-Süttör (?), Győr-Lehel u., Győr-Sáráspuszta, Steinabrunn, Abda, Rábatamási, Devín-Staré Vinohrady, Nitra pod Zoborom. Az eltérések számadatai tehát kronológiai támpontul nem használhatók. Jellemző, hogy a sopronkőhidai típusú szarvasmarhakoponya-részes temetkezések, mennyire különböző variációkkal fordulnak elő (Sopronkőhida, Sopron-Présháztelep, Pitten, Tulln, Wartmannstetten, Vel'ky Grob). VIII. sz.-i, Ny—K tájolású temetőket (sírcsoportokat) jóval kisebb számban találunk területünkön. Zitavska Ton, Záhorská Bistrica és Devinská Nova Ves néhány sírja tartozhat ide, mellettük a Wien-Schwechat-i (kérdéses) adat, CsornaHosszúdomb csak bemondás alapján ismert VIII. sz.-i része sorolható fel. Az ÉNy—DK tájolású temetők első tipológiai csoportjába (a D felé eltérő átlagúakhoz) olyan temetők (sírcsoportok) tartoznak, amelyek zömét a késő avar kor folyamán végig használták, egyik-másikuk kifejezetten IX. sz.-i vagy még későbbi: Wien-Liesing viszonylag korai (VIII. sz. eleje), átlaga 60,7°; Mosonszentpéter III. csoportja végig használatban volt (55,8°); Stúrovo VIII. sz. elejére keltezhető sírjainak átlaga 75,4°, a század végén 56,6°, Zwölfaxing legkorábbi sírjainak átlaga 50,9°, a legkésőbbieké 47,1°. Devinská Nova Ves temetője is végig használatban állt, az idetartozó (elsősorban késői) sírok adatai 45° körüliek. Wiener Neustadt egész késői (VIII. sz. végi— IX. sz. eleji) temetőjének átlaga 48,2°; Vel'ky Grob D-i csoportja 50,7°-os átlaggal tájol (IX. sz.); NitraLupka 60,6°-os átlaggal még a X. sz.-ban is használatban lehetett. Néhány temetőn belül minimális É felé való eltolódás figyelhető meg, ugyanez a különbség a viszonylag korai (Wien-Liesing) és a viszonylag késői (Wiener Neustadt, Vel'ky Grob) temetők között. A számok nagyságrendje azonban ezekben az esetekben is különböző. Nem elemezhető ki ez a tendencia Dévényújfalun és ellentmond neki az igen késői Nyitra-Lupka. A Kisalföld legtöbb avar kori temetője az ÉNy—DK tájolás másik típusához tartozik. 1. Már az adatközlés során feltűnt, hogy azoknak a temetőknek a többségében, ahol megfelelő nagyságrendű a feltártság és megfelelő a dokumentálás is, a késő avar kor folyamán lassú változás figyelhető meg a tájolásban. E temetők relatíve korai sírjai az ÉNy—DK tengelyt közelítették (durván: 30—45° közötti értékekkel), később lassan É felé tolódtak el a tájolási értékek (a középső időrendi csoportban 20—30°), végül a legkésőbbi időkben már az É—D tengelyt közelítették meg (0—20°). Elsősorban a tápi temető elemzése volt meggyőző ebben a kérdésben. Ez nem véletlen: ez az egyetlen olyan, újonnan és viszonylag nagy százalékban feltárt kisebb, és így kevesebb zavaró körülményt tartalmazó temetőnk, ahol már a feltárás során különös gondot fordítottunk a temetkezési szokások minél részletesebb dokumentálására. Itt sírcsoportonként, szinte síronként követhető volt a temető használatának menete (szerencsés körülménynek bizonyult, hogy rendkívül hagyományőrző, egységes közösség viszonylag gazdag temetőjére akadtunk). A belső, relatív időrend egyértelműen mutatta a tájolás lassú, az óramutató járásának megfelelő eltolódását ÉNy-ról É felé. Alátámasztották tápi megfigyeléseinket a többi (részben régebbi, nehezebben elemezhető) idetartozó temető adatai is (Bágyog-Gyürhegy, Farád-Kishoszszú, Mosonszentjános, Mosonszentpéter II. csoport, Sobor, Szil, Mistelbach, Csuny, Holiare, Nővé Zámky). Közülük egyeseknél ugyanaz a változás némileg 60
