Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Domokos O.: A soproni pékház és pékek XVI–XIX. századi céhemlékei

A SOPRONI PÉKHÁZ ÉS A PÉKEK XVI—XIX. SZÁZADI CÉHEMLÉKEI A soproni múzeum gazdag kisipari gyűjteménnyel rendelkezik, melynek egyes műhelyei múzeumon belül is jól kiállíthatok úgy, hogy szemléletes képet adjon az egyes mesterségek munkájáról, érzékeltesse azt a környezetet, amelyben a mindennapi munka folyt. Adódnak azonban olyanok, melyek eredeti épületükből elszállítva elvesztik lényegüket, légkörüket. Ilyen pl. a pékmesterség is. A több helyiségből álló műhely kemencéjével múzeumi keretek között sohasem rekonstruálható teljesen, nem is szólva a költségekről. A népi műemlékek védelme, szabadtéri néprajzi múzeumok létesítése módot ad az ilyen épületek áthelyezésére, bemutatására. A legtermészetesebb azonban a helyszíni megtartás, helyreállítás és megnyitás a látogatók előtt. Ennek a megoldásnak szép és szerencsés példáit ismerjük Veszprém, Heves megyékből. Sopron esetében a város műemléki rekonstrukciós programja, műemlékvédelmi munkája adta a lehetőséget a Bécsi utca 5. szám alatti pékház helyreállítására. A soproni múzeum első olyan kiállítása, amely az életforma bemutatására törekedett, 1901-ben nyílt meg a mai városháza második emeletén. Akkor patríciusszobát, magyar, német és horvát parasztszobát mutattak be egymás mellett, érzékeltetve azt a környezetet, amely jellemző volt használóikra. Igaz, ezek az enteriőrök a díszesebb, gazdagabb, válogatott darabokból kerültek összeállításra, de mégis közelebb vitték a látogatót ahhoz az életformához, amelyet reprezentálni akartak. Ez a rendezési elv érvényesült 1913-ban, a mai központi épületben megnyílt kiállításban is. Kiegészítette a képet az alagsori helyiségekben elhelyezett kézműipari műhelyek sora, viszonylag teljes berendezésükkel. Ez az elv nem változott az 1947-es újranyitáskor, de az 1965-ös átrendezéskor sem. Sőt, most már megfogalmazódott egy olyan távlati program, amely tudatosan törekszik az egyes társadalmi osztályok és rétegek életformájának bemutatására. Ennek első állomása volt a brennbergi bányászmúzeum megnyitása 1968-ban. Már évekkel korábban megkezdődött a gyűjtés, majd egy teljes szoba-konyha berendezés megszerzése. Itt a bánya és munkásmozgalma történetének bemutatását teljesebbé teszi a bányászlakás kiállításba helyezése. — A városi polgárság 17. és 1-8. századi lakásberendezését rekonstruáljuk a közeljövőben megnyíló Fabríciusházi (Beloiannisz tér 6. utcai traktus) részlegünkben. — A parasztság életformáját, lakáskultúrájának változását a Fertőszéplakon kisajátított házakban mutatjuk be. A kézművesek a középréteget képviselik, részben a gazdapolgársághoz kapcsolódva szőlőművelésükkel, részben a soraikból kiemelkedők a gazdag városi polgárság köreibe jutottak. Sopronban a kézműipar és a kereskedelem a korábbi 143