Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Domokos O.: A soproni pékház és pékek XVI–XIX. századi céhemlékei

1. kép. A helyreállított pékház, Sopron, Bécsi u. 5. — 1975 századokban jelentős szerepet játszott, ami a város arculatát is alakította. A viszonylag szűk belváros kevés lehetőséget adott a kézművesek műhelyeinek, a kereskedők is jobbára a várárok helyén kialakult szakaszra települtek a 18. században. A külvárosok, melyeket a 17. század elejétől szintén városfalak vettek körül, a gazdapolgárok-őstermelők, valamint az iparosok számára adtak letelepedési lehetőséget. A város észak-északnyugati részében különösen sok céhes mester telepedett meg, pl. pékek, szíjgyártók tímárok, kőfaragók, fazekasok, kádárok. A Balfi, Bécsi, Fövényverem, Halász, Szent Mihály utcák háztulajdonosainak jelentős száma kézműves volt. A külvárosi negyedek közül műemléki értékekben is ez a környék a leggazdagabb. Ezeket a tényeket ismerve évek óta kerestük a lehetőséget, hogy ebben a környezetben helyszíni megtartással állítsunk emléket az itt élt kézműveseknek, mutassuk meg életformájukat. A pékházat több mint egy évtizede számon tartotta a múzeum, mint lehetőséget egy teljes pékműhely megszerzésére, illetve akkor még vágyálomként a helyszínen való bemutatásra. A város vezetői a műemléki helyreállítások eredményei, a múzeum távlati terveinek ismeretében támogatták azt a kezdeményezést, hogy a pékház a múzeum tulajdonába kerüljön. Sopron városa saját költségén műemléki érdekből kisajátította az épületet és a múzeum kezelésébe adta 1972-ben. Az állagvédelmi munkák után Dávid Ferenc műemléki feltárása alapján Ágostházy László a VÁTTI tervezője készítette el a helyreállítás terveit. A múzeum alapelve az volt, hogy a szerkezeti megerősítések mellett az eredeti felületek, elemek minél teljesebb megtartásával végzendő a munka. A kivitelezést az OMF Soproni Építésvezetősége végezte el szakszerűen 1973—74-ben. 144