Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Kozák K.: Bajelhárító jelképek, kőfaragványok középkori templomainkban (XI–XIV. sz.)
Az É-i mellékszentély e három, alakos díszítőelemének elhelyezkedése is utal azok védő, bajelhárító szerepére. A trinitás szimbólum (három, fejjel egymást érintő nőstény szarvas) a mellékszentély oltára feletti középső ablak záradéka közelében helyezkedik el a díszes párkányon. Ennek a jelképnek közelében a párkányszakasz két végénél találjuk balról a trinitás jelképnek háttal a sárkánnyal küzdő griffet, jobbról pedig a meztelen szörnyalakot, amely a gonoszt jelképezi. A szentély fő helyét, az oltárt volt hivatva megvédeni e három védő és baj elhárító jelkép. 34 Az É-i mellékszentély a kereszthajó K-i falához csatlakozik. A kereszthajó e részén, az É-i fal oromrészében egy kereszt alakú nyílást találunk — hasonlóan a gyulafehérvári székesegyházzal több szempontból is összevethető ócsai v. premontrei prépostsági templomhoz —, amely Krisztus jelképe. 35 Ez és a felső ablak K-i oldalán levő apostolpár, amely jelenlegi helyén másodlagos helyzetű, szintén a székesegyház védő, baj elhárító jelképei közé sorolható, mint a jaki főkapu apostolalakjai, ha talán nem is egészen hasonló volt ahhoz eredeti elhelyezésük. 3,i Amint a fentiekből kitűnik, a gyulafehérvári székesegyház É-i mellékszentélyének védő, bajelhárító jelképei a középső, oltár feletti ablakhoz igazodnak, azt védték, nehogy ott behatoljanak a rontó erők. E feltevést megerősíti a D-i mellékszentély középső ablaka alatti két befelé forduló, bikára ugró oroszlán. Az oroszlánok legyőzik a gonoszt jelképező bikát, védik az ablakot, illetve az a mögött levő oltárt. A két oroszlánt Jakon az É-i apszis középső ablakának két oldalán, még inkább annak őrzését jelző helyen találjuk. A gyulafehérvári megoldással azonosnak tűnik itt az ablak falmezejét D-ről határoló faloszlop fejezetén háttal álló állatalak, amelynek párja valószínűleg korábban ott volt az É-i faloszlop fejezete felett. 37 E megoldás legkiforrottabb példáját azonban a jaki főszentély középső ablaka körül találjuk (ll/a—b kép). Az oroszlánok ott már az ablak könyöklőjének sarkainál ülnek, előrenéző, az ablakot „védő" testhelyzetben. A jobb oldali a lábai között egy szakállas, bajuszos emberi fejet tart. Ez az ábrázolás már ismerős nekünk Gyulafehérvárról az É-i mellékszentélyről és az új udvari ívmeződomborműröl, ahol egy kentaur tart felemelt kezében egy emberfejet. Űgy gondoljuk, hogy nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, ezekhez a fejekhez hasonló jelképi értelme van a már eddig is említett kapukat védő, díszítő emberarc-, torzfej-, félalak-ábrázolásoknak (Gerend, Kisbény, Kisdisznód stb.) 34 László Gy., i. m. 21—22. (Véleménye szerint a magyarszentpáli pillérfő bajelhárító jelképe a szentély É-i falában kialakított pastoforiumban őrzött Oltáriszentséget volt hivatva megvédeni.) 35 Kozák K., Kereszt alakú nyílások Árpád-kori templomainkon. VMMK VI (Veszprém, 1967) 151—162. [Ilyen kereszt alakú nyílásokat e dolgozat elkészítése után is találtunk a szakirodalomban szép számmal, Ausztria, Lengyelország és Svájc területén is. (S. Morgan, Églises romanes et chateaux forts. Geneve, 1974. 55.) EINIGEN, Eglie réformée (Saint Michel).] — 17. Ocherbauer, Die Wandmalereinen der St. Johannes-Kirche in Dietmannsdorf bei Trieben, (österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege 1972— XXVI— Heft 3/4 123—130., Bild: 107.) Hasonlóan értelmezzük a magyarszecsődi r. k. templom szentélye feletti oromfalon található három, plasztikusan képzett keresztet is. 36 Entz G., i. m. (1958) 106—108. kép. — Gerevich T., i. m. CXCVI—CXCVIII. tábla. 37 Dercsényi D., i. m. (1957) 10—12. kép. — Entz G., i. m. (1958) 96—97. kép. — Gerevich T., i. m. XIII., LXXII—LXXIII. tábla. 123
