Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Kozák K.: Bajelhárító jelképek, kőfaragványok középkori templomainkban (XI–XIV. sz.)

11. kép. a—b) Ják (v. bencés apátság), a főszentély és az É-i mellékszentély ablakainak védő, bajelhárító jelképei és a később tárgyalt, a templom más részén elhelyezett arcábrázolásoknak. Ezeknek az arcoknak fő jellemzője az emberre tekintő szem, amely a szemmel verés módszerével tartotta távol a rontó erőket.

38 5. A templomban (diadalív, szentély, hajó, karzat) található védő és bajelhárító jelképek Az eddig elmondottak során a védő, bajelhárító jelképek számos fajtájáról történt említés. A korábbi feldolgozások mondanivalóit lényegében azzal bővítettük, hogy ennek a hiedelemnek nyomán nemcsak a templom belsejében, elsősorban az oltár vagy a pastoforiumban őrzött Oltáriszentség védelmére készítettek bajelhárító jelképeket, hanem azokat elsősorban a kapun, a szentély ablakai 38 Dercsényi D., i. m. (1957) 12. kép. — Gerevich T., i. m. CCXI/1. tábla. [A jaki főkapu É-i oldalán álló oroszlán is emberfejet tart a kezében. E helyen említenénk meg még néhány példát, amely a szentély oltár feletti ablakának védelmére szolgáló jelképek gazdag példáját adja. Az egyik az 1220 körül épült schöngraberni plébániatemplom, ahol a szentély külső oldalán a jakihoz hasonló gazdagságú alakos, jelképes ábrázolások veszik körül, „őrzik" az ablakokat (Marosi E., A román kor művészete. Budapest, 1972. 280. és 197. kép).] A másik példa a Kutná Hóra közelében levő Svaty Jakub. Az 1165-ben épült templom D-i homlokzatán vakárkádokban szentek (püspökök, fegyveres alak) állnak az ablakok mellett, mintegy védik azokat (J. Masin, i. m. Fig. 2—3.). 124