Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Kozák K.: Bajelhárító jelképek, kőfaragványok középkori templomainkban (XI–XIV. sz.)

hárító szerepe is volt. Amint az eddigiekből is láttuk, hazánkban is változás — formai — állt be a tárgyalt hiedelem képi megjelenítésében, hogy csak a gyulafehérvári székesegyház D-i kapujának a régi és a XIII. századi ívmeződomborművére hivatkozzunk, ahol az utóbbinál már ugyancsak világosan kimutatható a díszítő szándék erősödése (ívbordák teljes felületen történő gazdag díszítése). E változás azonban csak minőséginek és nem tartalminak tekinthető, s ezt a jaki és más templomok külső és belső, ilyen jellegű ábrázolásai, „díszítései" is bizonyítják.

31 4. Román kori templomaink külső homlokzatán (szentélyek, ablakok, párkányok stb.) levő védő, bajelhárító jelképek Templomaink külső homlokzatán elsősorban székesegyházainknál, kolostortemplomainknál találkozunk olyan kőfaragványokkal (a már tárgyalt kapukon kívül), amelyeknek jelképi értelmet tulajdonítottak, ha nem is hozták azt közvetlen kapcsolatba a védő, bajelhárító hiedelemmel. Az előzőekben már nemcsak a kapukkal kapcsolatban, de a párkányok állatfejes konzolainak esetében is felvetettük annak lehetőségét, hogy azok az ártó erők (szemmel verés, varázslat) ellen védték a kaput, vagy az egész templomot körben. Most ennek valószínűségét kívánjuk alátámasztani a jaki templom és a gyulafehérvári székesegyház külső kőfaragványainak ilyen szempontból történő vizsgálatával. Először a jaki templom szentélyeinek, párkányainak félköríves és háromkaréjos ívmezőiről kell szólnunk, ahol a főkapunál már említett, stilizált „életfa" motívumok mellett ember- és állatfejek, szörnyalakok is előfordulnak. Ez utóbbiak máshol — korábban — a félköríves párkányok konzolain kaptak helyet (Pécs stb.). Megtalálhatók ezek a szörnyalakok a gyulafehérvári székesegyház É-i mellékszentélyének két oszlopfejezete felett is. Az egyik egy fej nélküli meztelen ember, amely keze között egy szakállas, bajuszos emberfejet tart. A másik oszlopfejezet felett egy griff ül, s szájában egy sárkányt tart.

32 A meztelenség, az állatküzdelem, az emberfej a román építészetplasztikában — mint arra már korábban is hivatkoztunk — összekapcsolódik a baj elhárító hiedelemmel, amint arra majd a későbbiekben még néhány emlék bemutatásával hivatkozunk. Az É-i apszisnak az oszlopfejezetek magasságában körbefutó, gazdag levéldíszes párkányán egy trinitás szimbólum is található, amelynek bajelhárító szerepére már korábban utaltak.

33 31 A Pireneus vidékéhez tartozó Oloron Mária-templomának főkapuja jó összehasonlításul szolgál az egy kapun háromszor alkalmazott Krisztus, vagy jelképének példáihoz (Ják). A kétnyílású, hatalmas félköríves záródású kapu nagy ívmezeje három részre oszlik. A kapu két nyílása felett két kisebb ívmező osztja két kisebb és egy nagyobb részre a nagy ívmezőt. A jobb oldali kis ívmezőben a mandorlás Krisztus látható két oroszlánnal, a bal oldaliban pedig két griff által megtámadott ember a küzdő egyházat jelképezi. A nagy ívmező felső részében a Krisztus-monogramon kereszt áll, amelyről a megfeszített Jézus testét veszik le. E fölött, a két sávban gazdagon díszített félköríves béllet záradékában az Isten-báránya található. Az elmondottakon kívül még számos olyan részlete van a kapunak (lábai között emberfejét tartó „kapuvédő" oroszlán stb.), amely még a további összehasonlításokat ajánl nekünk. (M. Durliat—V. Allègre, i. m. 289—293., pl. 110—117.) 32 Bercsényi D., i. m. (1957) — Entz G., i. m. (1958) 103—105. kép. — Gerevich T., i. m. CCIX—CCXIL, CXCIX. tábla. 33 Entz G., i. m. (1958) 103. kép. — Gerevich T., i. m. CC/1. tábla. — Csemegi J., i. m. (1957) 7. és 8. kép. 122