Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (V.)

György Károly dr. ügyvéd beszélt kíméletlen őszinteséggel arról az erőszakról, amely hazánk alkotmányos életében a közelmúltban megnyilvánult és kijelentette, hogy „a mai veszedelmes helyzetből csak egy kivezető út van s ez az, hogy meg kell nyitni az alkotmány sáncait a jogtalan népmilliók előtt." — Utána dr. Giesswein Sándor országgyűlési képviselő emelkedett szólásra. Erről a helyi pártlap a következőket írta: „Amit mondott, meglátszott rajta, hogy a szívéből mondta. Nem frázisok voltak azok, hanem mélyen átgondolt, őszinte, nyílt és egyenes szavak, amelyeket elismerésünkkel szívesen honorálunk, mert bizony jólesett hallanunk és jólesett arról meggyőződnünk, hogy a papság felsőbb körében is van egy igazi, bátor és szókimondó harcosa a becsületes választói jognak. Giesswein Sándor a vasárnapi népgyűlésen kijelentette, hogy feltétlen híve az általános, egyenlő és titkos választói jognak."

39 A párt és a választói liga nevében Ormos Ede dr. foglalkozott a politikai helyzettel, míg Tauber Károly dr. ügyvéd azt emelte ki beszédében, hogy a liberális polgárságnak karöltve kell küzdenie a néppel és a munkássággal a népjogokért. — A nagyszámú hallgatóság végül is határozati javaslatot fogadott el, amelyben — a rendőrhatósági beszámoló szerint — az alábbiak szerint döntöttek: „Az elfogadott határozati javaslatban kimondották, hogy a képviselőházban június 4-től hozott törvények és határozatok érvényességét el nem ismerik és az egyesült ellenzékhez feliratot intéznek, hogy a restitutio in integrum" — vagyis a korábbi állapot — „visszaállítására mindent elkövessenek, az általános és demokratikus választási törvény mielőbbi megalkotását pedig sürgősen követeljék!"

40 Az említett népgyűlések, jogkövetelő tüntetések, választójogi küzdelmek mellett azonban ugyanebben a periódusban a munkabeszüntetések, sztrájkok — tehát a gazdasági követelések — sem hiányoztak. Június 23-án pl. a győri sütőmunkások igyekeztek ezen a módon érvényt szerezni követeléseiknek. Nem különleges kívánságokról volt szó, hanem az ipartörvényben is rögzített feltételek biztosításáról. A sztrájkolok tiszta műhelyeket, rendes lakásokat, megfelelő bérezést és emberhez méltó bánásmódot követeltek. Az utóbbi problémával kapcsolatban a munkaidőt is szabályozni kívánták, mivel tarthatatlan volt az a helyzet, hogy egyes mesterek naponként 18—20 órán át dolgoztatták munkásaikat. — A munkaadók közül néhányan hajlandók is lettek volna az egyezkedésre, de többségük elzárkózott a tárgyalások elől, akárcsak a győri kőfaragók esetében, akik hasonló követelésekkel léptek fel még a tavasszal, munkáltatóik azonban engedmények helyett inkább azon mesterkedtek (persze sikertelenül), hogy sztrájktörőket tudjanak toborozni.

41 Éppen ezekben a hetekben egyébként vidékről is a hatóságokat, rendészeti szerveket nyugtalanító jelentések érkeztek, bár az alispán a tényleges helyzet elkendőzése érdekében arról tájékoztatta felettes hatóságait, hogy „munkabeszüntetésekre irányuló mozgalomnak a vármegye területén nyoma sincs, s még gyanúja sem merült fel annak, hogy a vármegye bármelyik községében idegen egyén oly célzattal jelent volna meg, hogy a mezei munkásokat bárminemű ellenállásra izgassa".

42 — Abban igaza lehetett az alispánnak, hogy idegen agitá39 Na (1912) 26. sz. 40 GySmL:l Győr vármegye főispáni iratai ad 53/1912. biz. 41 Na (1912) 27. és 28. sz. 42 GySmL:l Győr vármegye alispáni iratai ad 6/1912. biz. 319