Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Salamon N.: Károly Lyka und die bildenden Künste in Raab

Bevezető sorainak alaphangját a már korábban jelzett, a művészeti élet hatá­rait tágító szándék adta meg: „Túl Budapest határain is volt olyan művészeti esemény december havában, amelyről különös nyomatékkal kell megemlékez­nünk ..." — kezdte rokonszenvvel átitatott írását. Nagyra értékelte azt a tényt, hogy a jubileumi tárlaton kétszáz műalkotás volt látható „Győrött élő vagy győri vonatkozású művészektől". Jutott az elismerésből a díszes ünnepi kataló­gusnak is: ez formájával, a benne foglalt művészeti tárgyú írásokkal alkalmas­nak látszott arra, hogy „elolvasását sok más városunk vezetőinek meleg figyel­mébe" ajánlja. További mondanivalóját a tíz év krónikájának felvázolása képezte. Jellemző epizódként emelte ki az alakulás körülményeit, a belügyminisztériumban el­kallódott alapszabályok ügyét. A gondokat sorakoztatva, a kiállítási helyiség hiányát, a szerény anyagi kereteket említette meg. Az utóbbi a tagsági díjakból, a kiállítások bevételeiből és a város évi 400 pengős támogatásából gyűlt egybe. „Az ember azt hinné, hogy ilyen sovány eszközökkel jóformán még hozzá sem lehet fogni semmiféle művészeti akcióhoz." — állapította meg. Azután tényeket sorolt annak bizonyítására, hogy „ebben az esetben másként történt". Kiállítá­sok, felolvasások, előadások, műtörténeti kirándulások, műtermek, előkészítő tanfolyamok, a közös könyvtár léte teremtett alapot a megismételt bizakodásra, hiszen „a kemény akarat és a céltudatos erély győzött", remény van arra, hogy az elért szép eredmények sarkallni fogják a társulatot a további cselekvésre. Útravalóul a rokonszenvet kínálta az első, legnehezebb évtizedén túljutott egye­sületnek. 45 A Győri Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat életének fonala az 1950-es évek közepéig követhető. Űtja nem volt sima. sok-sok buktató, maradi­vá«» tévhit, látványos botrányok, széthúzás tarkította a történetét. Szerepét, ak­cióinak értékét megítélni csak a teljes feldolgozás után lehet. Annyi azonban világos, hogy létezése a város kultúrtörténetében, hibái ellenére, jelentős. Fóru­mot teremtett, támogatott, egyáltalán a művészeti élet születését, létezését se­gítette elő. Hosszan tartó kísérlet volt a győri képzőművészet megteremtésére. E törekvéshez sok hasznos tanácsot, támogatást kapott lelkes propagátorá­tól, Lyka Károlytól. Ez a meleg viszony 1930 után megszakadt, mert dokumentum nem igazolja továbbélését. Az utolsó nyomot a jubileumi Díszalbumban találhatjuk. Sok ér­telmes, olykor érzelgős vallomás, bejegyzés között szerényen húzódik meg egy, önmagában is sokat mondó, szép vonalú aláírás, a harmincas évek elejéről szár­mazó emléksorok között: „Lyka Károly"/' 6 Salamon Nándor KÁROLY LYKA UND DIE BILDENDEN KÜNSTE IN RAAB Károly Lyka war ein hervorragender Vertreter der ungarischen Kunstgeschichts­schreibung in der Zwischenkriegszeit. Er war in einer Person ein ausgezeichneter Organisator, Kritiker, Fach-Schriftsteller und Erzieher. Es kann, als seinen ausser­ordentlichen Verdienst betrachtet werden, dass er dem sich entwickelnden Kunst­leben der Provinzstädte bei seiner weitverzweigten Tätigkeit genügende Aufmerk­samkeit gewidmet hat. So kam er auch mit dem Kunstleben in Raab, in den zwan­ziger Jahren unseres Jahrhunderts, in Beziehung. 45 Magyar Művészet 1929. 9—10. sz. 636. o. 46 A Győri Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat Emlékkönyve 1929. 210

Next

/
Oldalképek
Tartalom